Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-11-08 / 89. szám
mert valamint a’ paplan " alatti öszveszoritott szempilláival sem kerülheti ki kapra szülte rémképeit, úgyszintén ez is nemzetisége sírját ássa meg. Többektől hallottam és sok helyen olvastam, hogy alkotmányunk nyolcz százados rozsdájától tisztítást ’s kijavitást vár: én részemről alkotmányunkat nem vas lánczoknak , hanem mindég zöldellő, ’s hervadhatatlan rozsakoszorunak tartva, abban rozsdát nem is láthatok, 's minthogy tudom mi sok vére öntözte eldödeinknek ezek tövét, hervadásukra nem is számitok csak ne ássunk tövére oltatlan meszet virágzását sietendők, mert úgy csak kora száradásukat eszközöljük. Azonban, hogy ős apáinkról igazán századokra kiható mély belátással alkotott ősz alkotmányunk a ferde önzéstől sokban megrongáltatott, magam sem tagadom, de azért nem vetem el azt, fel sem forgatom azt, melynek szárnyai alatt, nyugodtak velem együtt sok száz ezerek, sőt inkább mint édes miénket védeni törekszem a’ romboló kezektől, ’s védbástyákat emelek a’ poliphoz hasonló önzés tábora ellen. Egy évtized pergett le a’nagy mindenség óráján a kormányés nemzet között eltiprottnak lenni állított nemzeti jogok viszszaszerzése feletti tusák között, ’s most midőn feltűnt a’tévedés, hogy azon eltiprott jogok, éppen a’ nemzet határt nem ismerő önző tagjaitól elzsaroltatva adattak a’ kormány birtokába; megszűntek az izzasztó tusák , ’s a’ már felzaklatott kedélyek alátakon vezettetnek ön emésztésökre, olyanokba szineztetve nemzeti jóllét, hol ha komoly fontolóra vétetik a’ törvények szellemében létező nemzet sirja tátong. Ma ha valaki közgyűléseken van jelen, a’ gyűlés tagjait nem mint nemes attyanait, hanem mint polgártársakat hallja megszóllittatni, egy elő jelét a’ vérfürdőket készítő múlt századi franczia égaliténak, ’s már szinte nem is ember, vagy legalább nem mivelt ember az, ki a’ testvér hojnali tökéletes egyesülés, ösiség eltörlése 's conmassatio vagy tagosítás eszméinek nem hő pártolója; mert hiszem e’ mind három oly böven, oly szépen, oly érthetőleg, ’s (önzés szemponti) hasznaira oly kitüntetöleg vannak felfejtve, hogy azt csak egy míveletlen agy képpel felnem fogni. Nem állítom én koránt sem, hogy mind e’ háromnak ne volnának fénylőoldalai, úgy szintén azt sem, hogy ezeknek ketteje valaha ne lenne Erdélyre nézve is üdvös: de éppen azért mivel csak is fénylőoladlait vitte Engora, é s Beregen is túl a’ hit hatalmas szárnya, tán nem leszsz felesleges, komoly fontolóra véve a’ múltakat, élve a’ jelenben azoknak árnyékoldalait is megtekinteni, igy az egymás mellett álló két ellenkező annál biztosabban tüntesseki teendőnket. Unió. Kedves honfitársaim kik e’ tárgyban irtatok, személyeteknek tisztelet ; ha én s mások véllem egy véleménynek, az unió iránt közrebocsátott gondolatainkat, mint konk kebletek szent meggyőződését tisztelve, részvéttel olvastuk, ne vegyétek sértésül ellenszellemű soraimat, mert ezek is személy, meggyőződés szülte eszméim, úgyis meggyőződést nem gúnnyal, nem lenézéssel (mint némelyeknek természetök) hanem csak ellenokok képpesek sarkaiból kiforgatni. Ha e’ tárgyban nem olvastam volna két nevezetes munkát, a’ testvér hon két népszerű fia munkáit, ’s azokban nem leltem volna fel ezen eszmét: „Erdély Magyarországnak elvallhatatlan része volt, 's szövődtek bár minő esetek sorsa vonalába a’ szerencsétlen ütközet után, mely Mohácsnál az egy szivet ketté választá; de valamint az elválás törvénytelen, úgy a’ magyar királyokkal külömbözö időkben kötött egygyezménnyel, az elválást nem törvényesithetvén, mindazon szerződések és igy a’ leopoldi körlevél is törvénytelen lévén, Magyarországnak elvállhatatlan része maradott,s mint ilyen akaratja ellenére is kénszerűődhetik az egyesülésre, ha mondom ezen eszméket nem olvastam volna, másképpen gondolkoznám, de igy Erdély függetlenségének miben létele ki és megtudhatása végett önállást szerető hazafi társaimat utasitom Horváth István barátomnak e’ tárgyban itt, 's még senki által meg nem czáfolt munkájára; én alkotmányunknak csak négy pontjára kívánok mindent figyelmeztetni. Első: Erdély magán álló, semmi más országtól nem függő ország, ezt mondja az 1791-beli hatodik törvény ezen szavaiban: „Transsylvaniam ad sacram Regni Hungáriae coronam pertinentem, eodem cum Hungária imperii et