Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-06-30 / 52. szám
röl gondoskodott e’ sereg számára, valamint annak élelmezését is magára vállalta , de a’ zsóldot magának a’ szabad seregnek kellett az ellenség erszényéből megszerezni , sokkal gazdagabban fizettette is, magát Zurbano serege az az ellenség erszényéből, mint a’ királyi pénztár azt tehette volna. E’ szabad sereg eleinte 60 gyalogból és 20 lovasból állott, de nehány hónapok alatt tizannyira hágott, és a’ Zurbano neve egész Alavában mindenütt rettegést okozott. s két indiai szipahi büntetése. Egy angol haditiszt, ki az angol indiai hadseregben szolgált, az ottani büntetéseknek következő két példáját közli, mi az indiai szipahit nagyon jellemzi. „Midőn ezredemhez Behrampurba megérkeztem, mond a’ közlő mint számfeletti tiszt, több haditörvény szerinti ítéletek hozásában mint biró jelen voltam , a’ többek közűt midőn egy katonára a’ 17-k. gyalog ezredből mondatott Ítélet, ki káplárját tőrrel keresztüldöfte és kapitányára lőtt volt. E’ kettős bűntény példás büntetést kívánt. A’ bűnös egy évvel az előtt a’ polgár törvényhatóságnak volt általadva, mely sokáig fogva tartotta, de végre a’ bűnös elítélését hatósága körén kívülinek nyilatkoztatván, a' gyilkost illető ezredéhez viszszaküldötte, hogy ott haditörvényszék eleibe állttassék. Mindenki hitte, hogy a’ minős tetére halálos ítélet fog mondatni, de hoszszas fogsága tekintetbe vétetvén, csak QQQ veszszőcsapásra és meggyógyulása után egy vár erősségbe küldésre és ottan fenvitéki munkatételre ítéltetett. E’ kemény itélet hallására a’ bűnös éppen nem rettentmeg, sőt inkább szemtelen mosolylyal csufondárosan köszönte-meg e’ kiméllést, az itélőszék tereméből távozván. Én az ítélet végrehajtásán jelen voltam, ’s láttam a’ szipahi miként állott ki QOO csapást, a’ fájdalomnak leg kisebb jele adása nélkül. Ekkor az orvos elvitette , mert eszmélését csak nem egészen elvesztette volt , hátát megaludt vértömeg borította. Zsebkendőjét, melyet szájában tartott, egészen öszveharapta , ’s még sem szalasztott ki ajkain egy fájdalom-kiáltást is. Egy pohár víz nyujtatott nékie , mely ötét szemlátomást magához téritette , fejét felemelte ’s kapitányát, ki csak kéntelenségböl volt jelen az ítélet végrehajtásán , merőn szemközt nézte. Nem fájdalmas megerőltetés nélkül lökte fére a’ katonákat kikötét tartották, ’s öklét mutatva kapitányának lassan eltávozott, boszszut esküvén ’s elöljáróit átkozván. Nem tudom mi vége lett, mert kevés idő múlva Indiát odahagytam. „Nehány nappal későbben egy más szerencsétlen szipahi elítélésén voltam jelen, ki szolgálattétel alatt a’ kórházban egy beteg katona öltözetét ellopta volt. E’ bűntény oly nagy jelentésű és a’ honi seregben oly ritka eset volt, hogy az egész örsereg figyelmét magára vonta. A’ honi tanúk jobb kezükben egy Ganges vízzel tele kis edényt tartván, megesküdtek , vallomásaik egyeztek, a’ bévádlott bűnös is bűntényét megvallotta, és mivel ez becstelenité volt, azt kemény büntetésnek kellett érnie. A’ következő reggel , midőn az ezred sorai előtt az ítélet kimondatott, nem kevéssé bámultam hallván, hogy a’ bűnös csak a’ hadszolgálatból gyalázatosan bocsáttatik el. Ekkor minden katonai jel róla leszaggattatott ’s a’ szegény bűnös dobok verése közti a’ sorból kitaszittatot. Nem foghatám meg e’ kiméllésnek tetsző bánásmódot, azért régibb tisztektől ennek okát tudakoztam, kiktől megértettem, hogy ezen büntetés szinte egyenlő a’ halálos büntetéssel. A’ szipahi a’ fegyvert viselő néposztályhoz tartozott, és így mint katonának kellett élnie és halnia. A’ szolgálatból ilyeténképpen elűzetve, neje ’s gyermekei, rokonai és barátai ötét kerülni kéntelenittettek , ő semmi segedelemre, semmi irgalomra és szánakozásra többé nem számolhatott. Mozsémoll és hinduk távoztak tőle mint valamely fekélyestől, páriától *); nem volt nékie többé családja, törvényen kívüli volt ő, arra kárhoztatva , hogy a’ világon egyedül bolyongjon. Eleinte, mind ezt csak túlzásnak, nagyításnak véltem , de nehány hetek után a’ nékem mondottak teljes valódiságáról meggyőződtem. A’ volt szipahi holtteste, egykori lakához közel, egy sűrűségben találtatott meg. A’ szerencsétlen oda vánszorgott volt, hogy magát elrejtse, és nejéhez ’s gyermekeihez oly közel, még is éhség és kétségbeesés vetett véget nyomorult életének.“ Elegy tar. (Lengyel földes úr és lengyelparasztok 3 ritka esemény) Kolomyja környékében (Keletgalicziában) egy nemes ember, falusi jószágában falujától távol a’ határon sok földekkel bírt, melyek paraszt szomszédjai földeivel határosok voltak ; a’ falu tövében hasonlóképpen sok, de nem olyan termékeny földje volt. *J l'uria megvetett néposztály Indiában.