Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-06-30 / 52. szám

röl gondoskodott e’ sereg számára, valamint annak élelmezését is magára vállalta , de a’ zsóldot magának a’ szabad seregnek kellett az ellenség erszényéből megszerezni , sokkal gaz­dagabban fizettette is, magát Zurbano serege az az ellenség erszényéből, mint a’ királyi pénztár azt tehette volna. E’ szabad sereg eleinte 60 gyalogból és 20 lovasból állott, de nehány hónapok alatt tizannyira hágott, és a’ Zurbano neve egész Alavában mindenütt rettegést oko­zott. s k­ét indiai szipahi büntetése. Egy angol haditiszt, ki az angol indiai hadseregben szolgált, az ottani büntetéseknek következő két példáját közli, mi az indiai szi­­pahit nagyon jellemzi. „Midőn ezredemhez Behrampurba megérkeztem, mond a’ közlő mint számfeletti tiszt, több haditörvény sze­rinti ítéletek hozásában mint biró jelen voltam , a’ többek közűt midőn egy katonára a’ 17-k. gyalog ezredből mondatott Ítélet, ki káplárját tőrrel keresztüldöfte és kapitányára lőtt volt. E’ kettős bűntény példás büntetést kívánt. A’ bűnös egy évvel az előtt a’ polgár törvény­hatóságnak volt általadva, mely sokáig fogva tartotta, de végre a’ bűnös elítélését hatósága körén kívülinek nyilatkoztatván, a' gyilkost il­lető ezredéhez viszszaküldötte, hogy ott hadi­­törvényszék eleibe állttassék. Mindenki hitte, hogy a’ minős tetére halálos ítélet fog mon­datni, de hoszszas fogsága tekintetbe vétetvén, csak QQQ veszszőcsapásra és meggyógyulása után egy vár erősségbe küldésre és ottan fe­­nvitéki munkatételre ítéltetett. E’ kemény i­­télet hallására a’ bűnös éppen nem rettent­­meg, sőt inkább szemtelen mosolylyal csufon­­dárosan köszönte-m­eg e’ kiméllést, az itélő­­szék tereméből távozván. Én az ítélet végre­hajtásán jelen voltam, ’s láttam a’ szipahi mi­ként állott­ ki QOO csapást, a’ fájdalomnak leg kisebb jele adása nélkül. Ekkor az orvos el­vitette , mert eszmélését csak nem egészen el­vesztette volt , hátát megaludt vér­tömeg borította. Zsebkendőjét, melyet szájában tar­tott, egészen öszveharapta , ’s még sem sza­lasztott­ ki ajkain egy fájdalom-kiáltást is. Egy pohár víz nyujtatott nékie , mely ötét szemlá­tomást magához téritette , fejét felemelte ’s ka­pitányát, ki csak kéntelenségböl volt jelen az ítélet végrehajtásán , merőn szemközt nézte. Nem fájdalmas megerőltetés nélkül lökte fére a’ katonákat kik­ötét tartották, ’s öklét mutat­va kapitányának lassan eltávozott, boszszut esküvén ’s elöljáróit átkozván. Nem tudom mi vége lett, mert kevés idő múlva Indiát­ oda­hagytam. „Nehány nappal későbben egy más szerencsétlen szipahi elítélésén voltam jelen, ki szolgálattétel alatt a’ kórházban egy beteg katona öltözetét ellopta volt. E’ bűntény oly nagy jelentésű és a’ honi seregben oly ritka eset volt, hogy az egész örsereg figyelmét ma­gára vonta. A’ honi tanúk jobb kezükben egy Ganges vízzel tele kis edényt tartván, meges­­k­üdtek , vallomásaik egyeztek, a’ bévádlott bű­nös is bűntényét megvallotta, és mivel ez becs­­telenité volt, azt kemény büntetésnek kellett érnie. A’ következő reggel , midőn az ezred sorai előtt az ítélet kimondatott, nem kevéssé bámultam hallván, hogy a’ bűnös csak a’ had­szolgálatból gyalázatosan bocsáttatik­ el. Ekkor minden katonai jel róla leszaggattatott ’s a’ szegény bűnös dobok verése közti a’ sorból kitaszittatot. Nem foghatám­ meg e’ kiméllés­­nek tetsző bánásmódot, azért régibb tisztek­től ennek okát tudakoztam, kiktől megértet­tem, hogy ezen büntetés szinte egyenlő a’ ha­lálos büntetéssel. A’ szipahi a’ fegyvert vise­lő néposztályhoz tartozott, és így mint kato­nának kellett élnie és halnia. A’ szolgálatból ilyeténképpen elűzetve, neje ’s gyermekei, ro­konai és barátai ötét kerülni kéntelenittettek , ő semmi segedelemre, semmi irgalomra és szá­nakozásra többé nem számolhatott. Mozsémoll és hinduk távoztak tőle mint valamely feké­lyestől, páriától *); nem volt nékie többé csa­ládja, törvényen kívüli volt ő, arra kárhoztat­va , hogy a’ világon egyedül bolyongjon. Ele­inte, mind ezt csak túlzásnak, nagyításnak vél­tem , de nehány hetek után a’ nékem mondot­tak teljes valódiságáról meggyőződtem. A’ volt szipahi holtteste, egykori lakához közel, egy sűrűségben találtatott­ meg. A’ szerencsét­len oda vánszorgott volt, hogy magát elrejtse, és nejéhez ’s gyermekeihez oly közel, még is éhség és kétségbeesés vetett véget nyomo­rult életének.“ Elegy tar. (Lengyel földes úr és lengyelparasztok 3 ritka esemény) Kolomyja környékében (Kelet­­galicziában) egy nemes ember, falusi jószá­gában falujától távol a’ határon sok földekkel bírt, melyek paraszt szomszédjai földeivel ha­tárosok voltak ; a’ falu tövében hasonlókép­pen sok, de nem olyan termékeny földje volt. *J l'uria megvetett néposztály Indiában.

Next