Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-02-14 / 13. szám
nak legnagyobb ellensége, a’ hollandiaktól is Formosa szigetét elfoglalta volt. A’ tatárok és az idegenek azért ellene öszszeszövetkeztek, ’s e’ volt oka, miért a’ tatár kormány a’ hollandiaknak egy ideig kedvezett, de későbben minden az ilyetén okok megszűntek. 1776-ban a’ hollandi követ is szintúgy mint a’ többi, minden szószaporitás nélkül kiútasittatott.“ Az 1800-a. évben az orosz császár egy újkövetséget küldött Chinába, mely 500 egyénből állott, s midőn a’ nagy falhoz érkezett a’ menyei császár tudtára adatta, hogy csak 70 egyént akar bebocsátani. Az orosz követ, Goloffkin gróf, ki különben is a’ kotunak magát alája vetni nem akará, a’ menyei birodalom küszöbétől viszszatérni kéntelenittetett. Macartney lord angol követ, ki 1792-ben Pekingbe ment hasonlóképpen magát a’ kotunak alája vetni nem akarta, még is azután ötven évvel a’ chinaiak erősítették, hogy Macartney azt megtette, ’s következésképpen Amherst lordnak is hasonlóan kellene cselekednie. Az Amherst követségével sok nevezetes és megjegyzésre méltó dolgok történtek, melyeket Ellis körülményesen leírt. Az angol követet három mandarin fogadta el, u. m. Quang, Chang és Yin. Ketten az angol követhez mentett a’ hajóra, a’ harmadik pedig a’ parton fogadta el a’ követet, midőn az kiszállott. Az 1816k évi aug. 12-kén a’ követség Trendingbe érkezett, hol a’ következő napon megvendégeltetett. Amherst lord az étterembe lépvén, legelsöbben is egy zöld selyem kárpit tűnt szemébe, mely előtt a’ mandarinok hivatali ruhában állottak. A’ kotu jellemző kedvességéhez t. i. az is tartozik, hogy azt nem csak a’menyei császár előtt kell véghez vinni, hanem egy kárpit előtt is, mely e mennyei személyét képviseli. Egyik mandarin Amherst lordnak kijelenté, hogy a’ lakoma a’ császár nevében adatván, a’vendégeknek ugyan azon ceremóniát kellene megtenniük, melyet a’ császár jelenléte kivan. Amherst lord felelé, hogy ő azt teendi mit ő előtte Macartney lord tett. Ekor a’ mandarinok erősiték , hogy Macartney a’ korát véghezvitte, ’s állításuk bebizonyítására a’ ceremonia udvarnak egy jegyzőkönyvét mutaták elő, mely szerint az előbbi angol követ mindent megtett, mit a’ chinai illedelem megkíván. Mindazonáltal Amherst kinyilatkoztatta, hogy a’ dolgok ilyetén állásában, nagyon sajnálja, de kéntelen kedves társaságukról lemondani. Ezt hallván a’ mandarinok, Amherst atyai szivéhez folyamodtak, kérdvén adhatna-é számot arról, hogy a’ megbecsülhetlen szerencsétől a’ dicső chinai császárt láthatni fiját megfosztani akarja. Amherst ekkor egyezkedésre készségét ajánlotta olyaténképpen, hogy ő annyiszor hajtandjameg magát, mennyiszer a’mandarinok térdet hajtandnak. A’ chinaiak velők, a’ lord legalább egyik lábával letérdelhetne, de a’ követ ezt sem akarván tenni, a’ mandarinok a’ lord ajánlatát végre elfogadták ’s mig ők kiterjesztett karokkal térdeltek ’s fejöket kilenezszer földhez érintették, Amherst lord és kiséröje ugyan annyiszor meghajtották magokat , mi megtörténvén asztalhoz ültek. Ezen előzményre mint látszik az ,,Amphitrite“ franczia fregat parancsnoka, de La roque lovag, az l6 sok évben adott példát, midőn egy lakoma alkalmával, melyet nékie a’ cantoni alkirály adott volt, magát kilenezszer meghajtotta, mig a’ mandarinok a’ korát véghezvitték . A’ lakoma után a’ mandarinok tudni kívánták, miképpen gondolná az angol követ magát a’ császár szine előtt viselni, ’s midőn ez kinyilatkoztatta, hogy ő a’ császár előtt, hodolása jeléül féltérdre álland, kérek, hogy ezt előttök egyszer mutatná meg. Amherst lord ezt tenni nem akarta, de Staunton György, második követ reá beszedésére megengedte, hogy fija ő előtte tegye meg ezen ceremóniát , ezzel a' mandarinok megelégedtek“. „Az egész követség személyzete, a’ hangászokat és cselédeket is oda véve, 75 főből állott. Miután a’ mandarinok a’ levelet, melyet az angol igazgató a’ chinai császárnak írt, elökérték, kívánták, hogy Amherst abból ezen megszólítást „Öcsém vagy bátyám uram“ huzná ki, ’s mondák, hogy ők uralkodójok előtt ilyetén szólás formája kiejtésére, soha is magokat reá nem veendik. Az angol követ ezen kivánatot kereken megtagadta, de majd egészen más akadályokkal kellett küszködnie. Két mandarin t. i. mélyen megszomorodott ábrázattal ment hozzá, ’s jelenté, hogy a’ császár őt teljességgel nem akarja elfogadni, ha magát a’ korunak nem veti alá.* Ekkor Amherst lord inditványozá, hogy egy vele egyenlő rangban álló tatár mandarin az angol igazgató herczeg képe előtt, ugyan azon időben vigye véghez a’ kotut, mig ő azt a’ chinai császár előtt teljesíti. Ezen ajánlat sem fogadtatván el, az angol követ a’ kotu véghez vitelére magát késznek nyilatkoztatta, ha a’ császár egy nyilvános hirdetmény által megparancsolja, hogy a’ legelső tatárkövet,lő va-