Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-02-23 / 16. szám

is, kik valami kevés tudományos miveltséggel bírtak) gróf Pázmány György fiának három fo­gáért, melyeket egy lándzsa játékban történe­tesen kiütött, Posa, Som és Samogi nevű há­rom falukat adományozott:*) bizonyosan kö­vetkeztethetjük, hogy nagy birtokokat ajándé­kozott Apornak is a viszszaadott koronáért, országért és vetélytársának eltávolitásáért, ki többször viszszajöni nem is kisértette­ meg. Ezen legnagyobb hihetőséggel feltehető ado­mány nyerési szerencséjéhez Apornak járult az is (mi itt mint egy kis mellékadat emlittet­tik) hogy éppen ezen időszakban esvén a’ vi­lágszerte elhirűlt dús gazdagságú, ’s e’ miatt az uralkodók előtt is szenvedhetlenné lett dölyfös, kevély és kártékony hatáskörű templa­­riusok eltöröltetése a’ szent­szék által, az Er­délyben eltöröltetésöket tárgyszó szentszéki határozatnak végrehajtását a’ pápa ő reá, mint aó elővezetőre bízta, ’s így ezzel is út nyilt előtte temérdek vagyonhoz, kincshez és bir­tokhoz juthatni. Melyekhez ha hozzá gondol­juk azon birtokokat, melyek erdődeiröl reá szállottak, ’s kivált azokat, melyeket László előtt Opor (Apor) nevű palatinus szerzett, to­vábbá azokat, melyeket István, László fia, ér­demei által királyi adományzásokból nyert, könnyen hitelt adhatunk ama hagyománynak, mely szerint a’ régibb Aporok a’ magok fiainak jóra serkentő ’s honi erényekre késztető ösz­tönül gyakorta mondogatták: ,,az Aporok el­­őődei annyit bírtak, hogy a’ székely földről Budára menvén, csak kétszer kellett mások jószá­gaiba szállaniok.“ Az Aporokra ennyiben lett kitérés után, még egy kevéssé viszszafordulunk a’ főszemély­re Károlyra. Az utolsó vagy negyedik koro­názás közelítette ugyan az egész nemzet haj­lamát Károlyhoz, csak ekkor ismertetvén ő kö­zönségesen törvényes uralkodónak, még is az­után még szinte két évig kellett néki némely ked­vetlen eseményekkel küzdenie, mig a’ békét­­lenek közzül ellene egy is többé nem leses­­kedett. Ezekből látszik, hogy az idegen vagy k­órházakban termett és nevekedett királyi iva­dék annyiszor elültetve ’s viszont kitépetve, milyen bajosan foganszék ’s gyökerezheték­­r meg a’ magyar föld nedvében és éghajlata a­­latt, ’s ha ez csak ugyan oly sok viszályok után történik is, mint a’ szeleit fuvalminak inkább kitett élőfa, annyival erősebb ’s állan­dóbb gyökeret növeszte, ’s annál terjedtebb élőfává nevekedék Károlyunkban, ki maga 32, királyi érdemű fia Nagy Lajos 40, Mária u­­nokája 3, ’s ezzel nyert unokaveje Zsigmond 50 évig magyar nemzeti haladást és dicsősé­get terjesztöleg uralkodván,­­ ‘A századot töl­tenek­ bé a’ magyar évezered folyamában, mind addig, mig az uralkodói lánczsor gyengébb szemre jutva s némileg megszakadva, egy Hu­nyadi Jánosban kelle annak ismét megerősöd­nie. Annyival is méltóbb joggal ’s politikai szellem figyelmeztetésével lehete tehát ezen csekély rendeket Robert Károlyról olvasóinkkal közleni, mivel tulajdonképpen vele kezdődött az idegen házakból származott de azért derék magyar uralkodók sora, így a’ Károly tulajdonképpeni és csendes kormányzása csak 1311-ben kezdődött, és tar­tott 1543-ig, eléggé tapasztalván addig Sene? ,ea ezen szavainak igazságát: Simul­ista mum? Ai conditor posuit Deus : odium et regna. E­­zen viszályok utáni időszak az országra nézve idves következményekkel vala megáldva, mert Károly egy erényes lelkű s hősszellemü ural­kodó, igazság és törvényesség nagy barátja volt. TI. Az alatt, mig Robert Károlynak a' ma­gyarok keblében és körében, a’ koronához van szó fáradhatatlan törekedése és vágyódása mellett, oly soknemü eseményeket, hajókat és viszontagságokat kellett legyőznie, innepéges fogadástétel által egy oly vallásos rajongásra kötelezte magát, mely azon kor anyaszentegy­­házi szellemének bélyegét magán viseli ugyan, de még is igen túlságosan különös nemű. El­határozta t. i. magában, hogy az úri­ imádsá­got, az angyali üdvözletet, az antiphonát, salve reginát ’s a’ t. minden egyéb hozzá tar­tozó leczkékkel naponként igen sokszor el­mondja. Szavát megtartotta, mert buzgalmában h­ova tovább annyira ment, hogy az emlitett imádságokat valóban némely napokon százszor, sőt kétszázszor is elismételte. Ezen szentes­kedő vállalatot — mint ő magát kifejezte — azon nézetből vette magára, hogy ez által az Istent maga iránt kedvezőbb hajlamúvá tegye, és a’ Mindenhatót az egekben felinditsa né­­kie a’ magyar korona megtartásában hatos se­gédmódokat nyújtani. De miután reá nézve a‘ statuskormány körébeni munkák, gondok és foglalkozások napról napra halmozódtak és ?) Kúton, Dir. jVIetb. praef. pag. 3.

Next