Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-09-27 / 78. szám
1844. ION ÉS KÜLFÖLD Kolozsvár. Pénteken September 2--én, 1844. Vartalom: Podhalanok. A' nép foglalatossága Angliában. Csoda kard. Igazítás. (Második félév.) 1§-re SZállt. A’ podhalanok. (Folytatás.) A’ föld népe közönségesen azt hiszi, hogy e’ hegyek megmérhetlen érczkincset rejtnek keblükben, de csalatkozik. Erezdus bányák Szaxoniában, Magyarhonban, az Uraiban ’s a’ t. csak is az alantabb fekvő hegyekben vannak. A’ Tátra hegyei, mint az Alpesek, Pyrencek szegények érez tekintetében, ’s ha némelyeken nyittattak is banyák , csak hamar felhagyattak, mivel a’ talált érez a’ költséget nem fizette meg. Kivételt tettek egykor, mint látszik, a’ koszieliszkói völgy bányái, hol roppant kőhalmok, melyek a’ föld mélységéből huzattak fel, tanúsítják, hogy ott sokáig folytonosan bányász munka vitetett véghez. A’ gorallok nagyon sok részleteket beszélnek e’ munkákról, a’ gépekről, a’ megmérhetlen hoszszu lánczokról, kohókról, pénzverő helyekről, melyek egy régi király idejében itt fennállottak. Valószínű hogy I í£sigmond királyról van itt szó. Mindezekből annyi bizonyos , hogy még a folyó évszázad elején Lubló urai (Szepes vármegyében) *) itt ezüst és réz banyát miveltettek , ’s az erezet Magyarhonba hozták. Jelenleg csak némely helyeken ásnak még vasérczet, ’s a’ vas Czakopán-, Koszieliszko-, Poronina- és Javroryná-ban( **) készíttetik. Egyedül Czakopánban olvasztatik vas, nagyobb részint tátrai kőből, más helységekben Magyarhonból vitt vasat kovácsolnak. De mind ezek csak kisebb rendű műhelyek, mert a’ czakopáni kohó évenként csak körül belől 7000 mázsa durva vasat ad ; kevés ember van elfoglalva, és a’ podhalanok, kik e’ munkában nem gyakorolt emberek, ritkán nyernek foglalatosságot e’ műhelyeknél. * Terméketlen földjük nem adván elég rmunkát, a’ népességnek nagy része kéntelen,távol vidékekben munkát keresni. Délre fekvő helységekbe egészen Pestig jönnek le ’s szüret után ismét viszszatérnek hónukba. De a Magyarban meleg éghajlata egésségöket megrongálja; sokan hideglelésbe esnek ’s elsápadva, elfogyva mint árnyékok térnek ismét viszsza hegyeik közzé, hogy pompás hegytetőik aljában ismét egésségöket viszszanyerjék. Észak felé Varsón át Puliuszkig és Plockig mennek el. Midőn hegyeik közzül eltávoznak, szent János napja előtt Krakóig mennek ; ekkor az egész várost megjelenésük hirtelen elevenné teszi; mindenik osztály hoszszu kaszákkal felkészülve, kaszáikon virágkoszorúval haladnak tovább, némelyek énekelnek, tánczolnak és pajzánkodnak. Nagyon ügyes kaszások lévén, nyáron át nem kevés pénzt szereznek. Azt gondolná az ember hogy a’ termékeny helyeken, melyeken vándorlásaik alatt megfordulnak, jószível megtelepednének, de ilyesmi nagyon ritkán történik; hegyeinek tetőire vágyik viszsza a’ hegy lakása, mint szív vágyik szerelme tárgyához, ’s csak ott találja fel boldogságát. Ha néha különös viszonyok valamelyiket kénszeritik, hogy a síkságon szolgálatba álljon, nehány év múlva még is viszszatér erdős hegyes honába, mert semmi sem barátkoztathatja meg őzet a’ térséggel, hol minden egyforma, hol hegytetőkön szél nem zug. Hónuk pompás természete nemesebb élvezetére ily nagy szükségük van ezen egyszerű embereknek. A’ podhalánok leginkább marhatartással bajlódnak tágas hegyhátaikon, melyek nagyon jó illatozó legelőt nyujtnak. Többnyire juhot tartanak, kevesebb szarvasmarhát, lovat és kecskét. A’ Tátra aljában, a’ völgyekben, tehenek kecskék és juhok legelnek, néha ökrök és 16 78 *) Lubló Lublyó, németül Lublau, koronás mezőváros a’ Poprad mellett Lzepes megyében , 2000 lakossal. E’ mezővárostól nem nagy távolságra láthatni a' hajdan híres de most részint romban heverd Lubló várát , melyben a’ szepességi 16 koronás mezővárosok elzálogosítása ideje alatt a’ lengyel kormányzók laktak. E’ koronás jószágokat I. I. Zsigmond király 1412-ben Lengyelországhoz zálogba vetette volt , de Lengyelországnak 1772 ben történt első felosztásakor azok ismét Magyarország birtokába jutottak. **) Galicziai helységek.