Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-12-03 / 97. szám

1844. HON ÉN KÜLFÖLD (második félév.) Kolozsvár. Kedden december 3-án, 1344. 97-k szám. Tartalom­­ XIV Károly János, Svéczia és Norvégia királya. Oroszországi zsidódat illetik újabb rendeletek. XIV Károly János, Svéczia és Norvégia Királya. I. Berna­d­­ott­e. Egy saját tettei és nem fényes születés által felemelkedett férfi rövid életrajzai akar­ják adni, ki e végéhez közelgető évben Su­hm t­­el ’s kinek földi marad­ványait két nemzet köté­nyei kísérték a’ svéd királyok sírboltjába. Ber­­nadotte (Jean - Baptist - Jules) Délifraneziaor­­szágban, nem meszsze a’ Pyrencek aljától, Brau városában született 1704 -ben január és 20-i napján. A’ közép rend kebléből vette származását, mely akkor saját honában sem remélhető előmenetelt a’ hadi pályán, mert akkor a’ polgári születésű bár mily jeles baj­nok is, felsőbb katonai méltóságra el nem juthatas csak nemeseket illete akkor minden hadi tisztség. Bernadotte atyja, ügyvéd volt, ki egy Saint-Jean de Bocil kisaszszony­ny­al házassági szövetségben élvén , már egy fiúnak atyja vala, ’s e szent szövetségnek második­­gyümölcsét is vára, midőn farsangi vigalmak nöztt nejének rokonai és barátai , ezt egy ál­­arezos vigalom örömeiből részeltetni kívánván, álarezosan hozzá ménének. A’ váratlan zaj, az álarezosak különös öltözete annyira megijesz­tette a’ gyenge nőt, hogy az terhességének hetedik hónapjában egy második íijával aján­­dékozá­ meg férjét. A’ gyermek oly gyenge va­la , hogy megmaradásához semmi remény nem volt. Egyedül dajkája állította ’s erősítette , „hogy a’ gyermek élni fog, mert ő lát­ja mi­ként annak bölcsőjét angyalok veszik­ körül ; a’ gyermek nagy és erős leend ’s fényes jö­vendő várakozik reá.“ Ezek voltak Bernadotte születésének körülményei , ki akkor oly kö­zel a’ végenyészethez, későbben dajkája jós­latát valóslta. Bernadotte gyermeki koráról ’s nevelésé­ről semmit sem tudhatni. Taníttatott - e fiatal korában valamely tudományra, bizonytalan. Annyi bizonyos hogy édes anyja, anyai szere­­tetét és gondoskodását első és másod szülött­je között nem osztogatta igazságosan, első szülöttjét inkább kedvelvén , ’s egész anyai szeretetét arra halmozván. Bernadotte bátyja ügyvédi pályát választa magának, ’s ezért any­ja szeretetét még nagyobb mértékben meg- N­y­ere. Életének tizenhetedik évében látjuk Ber­nadotte Jánost szülői házától távozni ’s hadi pályára lépni, melyhez ellenállhatlan vonszo­­d­ása volt. Titkon távozott­ el ő az apai ’s a­­nyai tűzhelytől ’s 1­780-ban sept. 3 - kán mint önkéntes a’ Roy­al - la - Marine ezredbe állott , mely akkor Korszika szigetét őrzötte. Anyja megtudván addig szeretetéböl csaknem egé­szen kizárt fijának ezen lépését, bánat lepte­­m­eg szivét, de már késő volt. Bernadotte so­ha sem feledte­ el édes anyja ebbeli bánatját, mely a’ múltakért kárpótlás volt fiai szivének. Mint Francziaország marsalja, mint Ponte-Cor­­vo herczege, mint a’ svéd korona örököse, mint uralkodó, ő mindég a’ legmélyebb tisz­telettel említette szüleit. Borsaiba szigetén Bernadotte két évet töl­tött mint közlegény. A’ második év vége felé egéssége bomlani kezdett s annak helyre ál­lításáért családjához szabadsággal viszszatért. Szabadsága ideje alatt rokonai mindenképpen igyekeztek őlet a’ hadi pályáról lebeszélni, mely azon időben egy közkatonának előmene­telre éppen semmi reményt nem nyújtott, ’s tanácsolták, hogy mint atyja és bátyja szen­telné magát polgári szolgálatnak. A’ fiatal ka­tona egy ideig ingadozott, mi téves legyen , de a’ Cortés Ferdinánd s más hősök törté­netei olvasása, kik saját erejök által a’ dicső­ség halhatatlanságára emelkedtek­ fel, a’ fa­tal Bernadotte eleven képzelődését oly képekkel töltötte­ el, melyeknek valósítását a’ polgári 97

Next