Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-01-14 / 4. szám
lik, midőn sugarait a' nap reá lövelli. A’ mecsetnek nincsenek ajtószárnyai. A’ hívők éjjel nappal folytonosan jönnek mennek, de papucsaikat nem viszik bé, hanem azokat künn hagyják. Nem vehettem észre — mond utazónk — hogy a’ pap öltözete különbözik-e a’ népétől, de nem futotta el figyelmemet, mily mérges szemeket vetett a’ pap mindenkor ream , valahányszor mecsetje előtt elmentem, mint látszott az boszantotta őtet leginkább, hogy czipőimet nem vetettem le. Ha keresztyén önkéntesen mecsetbe lépik, legottan a’ hadi elibe vitetik, hol halál és Mohammed vallása közti kéntelen választást tenni. Ha Konstanczinápolyban a’ consuloknak különös kedvezésből megengedtetik, hogy az úgynevezett ’sofia mecsetjét egy évben egyszer megnézhessék, ’s egy ilyen alkalomkor az orosz követet egy dühös nő pofon csapá, mivel az vigyázatlanul földre talált pökni. Marokkóban egy ily vigyázatlanság sokkal nagyobb roszszat okozna ’s nem lenne tanácsos, hogy a’ leghatalmasabb követ is a’ mecsetbe bocsátás tilalmát áthágja. ..Gsak az elmenők fenyegető arczmozdulatait kellett volna látni, — mond Didier — midőn a’ szent küszöbhöz közelítettem, hogy annak belsőjébe csak egy pillantást tehessek. Kísérők nélkül nem maradtam volna bátorságban, pedig Tanger a’ birodalomnak minden városai között, leginkább szokott keresztyének látásához. Tanger arabs nyelven Tandsa, nem szép város. A’ házak alacsonok, szabálytalanul roszszul vannak építve mind egy mintára ; egy nagy négyszegű tömeg, kívülről ablak nélkül, fedél helyett terasz, ’s az egész fejéren bemeszelve. Könnyen képzelhetni, hogy ez ablak nélküli egyalaku nagy fejér koczkák a’ várost éppen nem teszik vidámmá, ’s igen nagy változatosságot annak nem adhatnak. A’ házak belsője is éppen úgy hasonlít egymáshoz mint külsője ; minden háznak, úgy mint Pompejiben, négyszegű udvara van, melyre egy földszinti sor szoba és egy emelet nyílik, vasas és józáru ajtókkal. Némely udvaron szőlőtök vagy figefák nyujtnak árnyékot a’ ház lakosainak. Az útszák, vagy is inkább a’ gyalog ösvények, melyek e’ féltékeny erősségek között vonulnak el, keskenyek, görbék, kővel ’s gazzal telvek. Egyetlen egy útsza még meglehetősen tűrhető és egyenes; ez az egész várost keresztül vágja ’s a’ kikötőhez vezet. Egy nagy piacz, melyen kivül több nincs Tangerben, azon egyenes útszát két részre osztja, a’ felső rész két felől boltokkal van bérakva. A’ piaczot is ilyen boltok veszik körül. A' maur bolt egy fekete mély barlang a’ falba mintegy bésülyesztve, ajtó nélkül, ’s ablaka könyök magasságáig ér, ’s ezen ablakban vannak az áruk kitéve, ’s a’ vásárlók künn állva nézegetik azokat. A’ hidegvérű árus boltjában lekuporodva igazítja dolgait, alkuszik ’s a’ kis vagy hasista füstjét szívja, mely két növény a’ mauroknál dohány helyét pótolja. Boltokat csak férfiak tartanak, mert ily ragas elhivatásra a’ nők nem méltók. A’ nőnem Marokkóban, megvetőleg mint teherhordó állat tartatik vizet és fát hord, sőt nem ritkán még eke elibe is fogják szamár vagy öszvér mellé ’s az ilyen szerencsétlen nő a’ kemény munkát ’s éppen úgy a’ verést is megosztja állattársával. Könnyen boltoknak tekinti az idegen az itélő székek és hivatalok szobáit is. A’ főtisztviselők keresztbe kapcsolt lábbal földön ülnek az ablak alatt, mint a’ kereskedők; ezen helyzetében vagy is jobban mondva ülésében mond a’ hadi ítéletet, ’s folytatja a’ mutezis a’ rendőri kötelességet. A’ bévádolt ember oda vitetik, a’ történet röviden előadatik ’s az ítélet legottan minden feljebbvitel nélkül végrehajtatik. Rendőri, sőt még más nehezebb bűntettek esetében is a’ gazdagabbak többnyire pénzbüntetéssel megmenekednek. A’ szegény ember, ki erszényével nem tehet eleget, testi büntetést szenved. A’ bőn nagyságához képpest a’ szegény bűnös teste, elől vagy hátul veretik meg. A’ büntető eszköz ükörfark, melyet sszfil-nak neveznek, s a’ hajdúk váraikon hordoznak. A’ bűnösre semmi esetben 999 csapásnál többet ütni nem szabad s a’ tolvajnak keze vágatik le. Egyébiránt Marokkóban nagyon sok neme van a’ büntetésnek; néha a bűnös levegőbe felvettetik, úgy hogy leesésekor, az ítélet szerint, karját, lábát vagy nyakát törje, ’s a’ bakok oly jól értik e’ mesterséget, hogy soha sem hibázzák el; néha a’ bűnös földbe ásatik nyakig, ’s feje az elmenők veréseinek, ütéseinek szabadon hagyatik. Némely esetekben a’ bűnös elevenen döglött ökörbe varratik, vagy öszvér farkához köttetik,’s az öszvér szaladásra kényszerittetik. Gyakran a bűnösnek orrlyukait, száját ’s füleit lőporral megtöltik ’s meggyujtják. Nyárs, tekenő, horog s többeffélék, ugyanannyi különböző esküzetem-