Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-11-25 / 94. szám
lenes választvány tehetőnk, megtenni, tehetségünk szerint, el nem mulasztók — mindazáltal, ha van ok örvendeni ez eredménynek, ha van ok megelégedni az első nehéz év ily szerencsés kimenetelével, annak érdeme kétségtelenül és hasonlíthatatlanul legnagyobb mértékben nem nekünk, hanem ideiglenes igazgató, ifj. Szabó Fái úr ügy ismeretének, szilárd becsületességének’s fáradhatatlan buzgalmának tulajdonítható. Azért szoros kötelességünket véljük teljesíteni , midőn egy részről nevezett igazgató úrnak egész ügyvitelére’s különösen a’társaság könyveinek legpontosabb renddel vezetésére nézve is köteles elismerésünket ’s őszinte méltánylásunkat kifejezzük , más részről a’ tisztelt társaságot figyelmeztetni el nem mulaszthatjuk, hogy ha kezdetben, midőn még a’ siker és az eredmény bizonytalan vala, ideiglenes igazgató úrnak nem csekély önmegtagadással tett azon ajánlatát, hogy első évben egész idejét ’s erejét a’ társaság ügyvitelére minden díj nélkül felszentelni kész, a’ társaságnak elfogadnia lehetett is, most már, midőn az eredmény kiviva és a’ sikeres nyereség tudva vagyon, nem volna méltányos ’s talán a’ társaság tekintélyével sem megegyező, ha ezen áldozat elfogadtatnék, s igazgató úr meg nem kéretnék, hogy temérdek küzdelmei s fáradalmai elismeréséül ’s idő-és erdpazarlása kárpótlásául a’ társaságtól ugyanazon tiszteletdíjt fogadja el, melyet a’ társaság jövendőbeli igazgatójának még bizonytalan nyereség fejében mai nap az alapszabályok átvizsgálásakor hozandó határozatával évdíjul megállapitand. Mire nézve a’ tisztelt közgyűlés határozatát kérjük ki. A’ mint az eredmény főbb pontjainak elsorolásával cselekvénk, úgy a’ nehézségekre nézve sem tartjuk feleslegnek, igazgató úr jelentését szintúgy kivonattal kisérni. Ezen nehézségek között legfőbb kétségtelenül a’ magyar tengerparttali öszszeköttetés hiányossága. Nem volt perez, melynek kedvezd ajánlkozását igazgató úr a’ legnagyobb erélyességgel megragadni elmulasztotta volna ; ’s még is 8 hónapba került, mig ama 83.000 mérő repce, mely most a’ tengerparton lebeg, Dunánktól a’ tengerig érkezhetett. — És mennyi veszély, mennyi kár, mennyi hátramaradás, mennyi veszteség között érkezhetett még igy is oda! — E’ napokban vettük egy londoni barátunknak egy részben világ-nagykereskedői praecisióval írott, más részben állapotunkat igen sajátságos hűséggel jellemző rövid sorait, melyekben kereken kimondja, hogyha minden kereskedelmi munkálatinak ily bajokkal ’s késedelmekkel kellene járnia, minőket nálunk tapasztalt, úgy inkább aludni menne, hogy' sem kereskednék. És a' drasticus angolnak igaza van; mert egész évi tapasztalatunk nyomán czáfolhatatlan tény' gyanánt mondhatjuk a’ tisztelt társaságnak ’s mondani szeretnék általa a’ nemzetnek, hogy valameddig a’ Dunától Fiúméig vasútunk nem lesz, kiviteli kereskedésünk a’ tengerpart felé csak kiviteli merény lehet, nem rendes, folytonos nyereséges kereskedés. Legújabb időkben sokat vitattatott azon kérdés : vagyon vasút, vagy pedig dunaszávai csatorna,szávakulpai szabályozás és Ludovicaeaul megváltása combinált rendszere volna-e inkább ajánlatos a’ magyar tengerparttalli öszszeköttetés eszközlésére? Mi nem puszta elméletek, hanem az élet, gyakorlat és tapasztalás után állíthatjuk, hogy ez utóbbi combinatió czélra vezetni nem fogna, ’s a’ folytonos szakadatlan kiviteli kereskedést, úgy miként azt a’ világkereskedelmi igények kívánják, lehetségessé sohasem tenné. Egyszer nem mehettek hajóink a’ Száván, mert a’ víz nagy volt, másszor nem mehettek, mivel kicsiny volt ’s e’ két szélsőség oly minden combinátiót kizáró váratlansággal is változott, hogy midőn a’hajózás már lehetségesnek látszván, a’ vontató lovak itt-ott elhagyott partoknál veszteglő hajóinkhoz meszsze távolból előidéztettek, bármi gyorsan jöttek légyen is, mikorra megérkeztek, a’ hajózás ismét lehetetlen volt; hozzájárul a’ többszöri átrakodáskára, vesztesége, költségesléte ’s hátráltatása; sőt többet mondunk: maga azon egy körülmény, hogy a’ kulpahajózásnak természetes lakhelyén Károlyvároson szilárd kőépületü lakhelyek nincsenek, ’s ilyenek építtetése Károlyvároson, mint várerősségi helyen meg sem engedtetik, ezen egy körülmény, bármi csekélynek látszék is, elegendő a’ legszilárdabb vállalatokat egy pillanat alatt semmivé tenni. — Mi csak kicsinyben éreztük ugyan e’ körülmény hatását; mert azon 800—1000 mérő repeténk, mely Károly városon lángok martaléka lett, mérlegünk jelen állásán észrevehető csorbát nem ülhet; de csak az isteni gondviselés kedvezésének köszönhetjük, hogy 800 mérő helyett, 50, 60, 50 ezer mérő nem égett oda, ’s a’ felmutatott anyagi kedvező állás helyett azon szerencsétlenségre nem jutunk, hogy e