Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-02-14 / 13. szám

kokusdiót tarta. Magát nagyon üszszeszedve beszélt, ’s azt monda nékem, hogy elhatá­rozta magában, hamvát férje hamvával vegyí­teni, mire nézve engedelemadásomat béketü­relemmel elvárandja, meggyőződve lévén, hogy Isten nékie erőt adand életben marad­hatni míg ezen engedőlmet megnyeri, noha enni és inni nem fog. A napra tekinte, mely éppen a’ Nerbudda felett feljőve ’s nyugodtan monda: „lelkem öt napig férjem lelkénél va­­la e’ nap közelében, csak földi takaróm van ,még itt, ’s én tudom, nem sokára megenge­ded , hogy az férjem hamvával ott ama gö­dörben öszszevegyüljön, mivel lelked nem kí­vánja, hogy egy szegény üveg aszszony kín­jait szándékosan hoszszabbitsad.“ — „Való­jában nem — viszonzám én — czélom ’s kö­telességem menteni ’s megtartani,’s azért jöt­tem, hogy tégedet balgatag szándékodról le­verjelek ’s kérjelek, hogy élj ’s családodat a’ gyalázattól megóvjad gyilkosnak tartatni.“ — „Én attól nem félek, hogy családom vala­ha ezért gyilkosnak tartassák ; ők mint jó gyermekek, a’ lehetőségig mindent elkövet­tek engemet reá bírni hogy közüttök éljek, mire ha rá állék vala ők engemet szerettek ’s becsültek volna. Mindnyájukat oltalmadba ajánlom ’s férjemhez Omed Szilig Opaddiához megyek, kinek hamvaival bánnám már há­romszor egyesült a’ máglyán.“ *) Fi nő ekkor említette egész életében leg­először férje nevét, mert Indiában nő, legyen az főbb vagy alsóbb rendű, soha sem mondja ki férje nevét, ’s gyakran nagyon furcsa ’s mulattató zavarodásukat szemlélni, midőn fér­jük nevét európai ember tudakozza; jobbra balra tekintenek valakit találni, ki e’ zavar­ból őket kisegítse, mivel ők sem a’ kérde­zőt, sem a’ jelen nem lévő férjet megbántani nem akarják. Tudják, hogy az európaiak kö­zül kevesen ismerik e’ tekintetben a’ hindu nők kötelességét, ’s midőn törvényszék előtt vagy más helyeken megjelennek, hol kön­nyen férjük neve iránt megkérdeztethetnek, rendszerint egyik gyermeküket vagy valame­lyik rokonét magukkal viszik, hogy az he­lyettük a’ férj nevét kimondja. Midőn Omed Szing Opaddin özvegye férje nevét kiejté, mit nyomosan s megfontolva teve, a’ jelenlévők mindnyájan meggyőzödének, hogy halálra ma­gát elszánta.“ Én bő mértékben tapasztaltam *) a’ kormány jóságát — monda ő — egész nagy családommal jó állapotban ’s kényelemmel él­vén adózási és szabad jószágainkban, ’s bizo­nyos vagyok abban, hogy gyermekeim éhsé­get nem fognak szenvedni; de velük többé semmi bajom, közlekedésünknek vége. Lel­kem Omed Szing­apaddiánál van,’s hamvam­nak itten hamvaival kell egyesülnie.“ E’ szó­kat mondván a’ napra tekintett, ’s azután en­gemet szerfelett megható hangon ’s ábrázat­­tal folytató : „együtt látom őket­­t. i. lelkeit kell a’ menyaszszonyi menyezet alatt!“ — Meggyőződtem, hogy e’ nő azon pillanatban valósággal hivé, hogy saját és férje lelkét látja a’ menyaszszonyi menyezet alatt a’ pa­radicsomban.­­ Megkísértem büszkeségére és félelmére hatni, ’s mondám, hogy az adóterhétől sza­bad jószágokat, melyekből családja oly sok idő óta él, a’ kormány valószinüleg elfogla­­landja annak jeléül, mily rész néven vette, hogy gyermekei étet az áldozat végrehajtásá­ban nem akadályozták­ meg ; az erdédeinek hamvai felett épített kápolnák a’ föld színé­vel egyenlőkké fognának tétetni, hogy jöven­dőben másokat hasonló áldozatokra ne csábít­sanak , ’s végre ha szándéka mellett marad , egyetlen egy kő sem fogná jelelni a’ helyet, hol meghal; de h­a életben akar maradni, szá­mára egy nagyon fényes lak fog épitetni e’ kápolnák között, az adózástól szabad jószá­gok jövedelmeiből szép üszveg fog tartására rendeltetni, gyermekei minden nap megláto­­gatandják, ’s én magam is gyakran ugyanazt teendőm. Mosolygott, karjait kinyujtá ’s monda: „üt­erem már régen megszűnt ver­ni, lelkem elrepűlt, ’s nem maradott egyébb mint egy­ kevés föld , melyet férjem hamvá­val óhajtok öszszevegyitni ; én az elégetés által nem fogok szenvedni, ’s ha erre nézve bizonyságtételt kívánsz, hozass tüzet, ’s én e’ kart tűz által megemésztetni engedem, a’ nélkül hogy nékem fájdalmat okozzon.“ Én nem akarom üt­orét megtapogatni, de embere­im közzül némelyek megtevők’s erősítek hogy az valójában egészen érezhetlenné vált vala. Ekkor a’ jelenlévők mindnyájan hivék , hogy e’ nő semmi fájdalmat nem fogna szenvedni, ’s e’ hiedelmükben a’ nő halála őket mege­­rősité. Meggyőződvén hogy élete megmentésére minden kísérletek hasztalanok, végre család­ja főbb tagjai után kü­ldék, ’s megegyezem. *) C­­­él­zás a‘ lélekvándorlásra , mint révőbben látandjuk.

Next