Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-01-13 / 4. szám
számit többségével nyílván ’s a’ következéseket meg nem gondolva szembeszállani. Izland állapodja legszembetűnőbben tanusstá, hog' a’Grey minisztériumi is, bár őszinte indulattal jót akart 's ez iránti törekvésében kételkedni nem lehetett, de a’körülmények buzgóságánál hatalmasabbak voltak , ’s azért a’ viszonyok tetőpontjára nem emelkedhetett. Az izlandi dézma- fjill, igazán szólva, csak fél rendszabály volt, vagy még annál is roszabb, melynek az igazságtalanságot állandóvá tenni kelle ’s maga a’ kormány is a’ parlamenti reform következései iránt oly aggodalomban és szorongattatásban volt, hogy az új választásnál azokat gyámolította, kik Angliában ellenkezői voltak, t. i. a’ conservátivokat. Ezen felyül, a’ fennálló helyzet és körülmények erővel fenntartására Izlandba egymásra küldülte az ezredeset. Gróf Grey maga is saját meggyőződésénél fogva annyira a’konservativ párthoz szított, miszerint a’reformbillel a’ javítás pályáján haladást bévegezettnek tekintő, azonban nem fontolta meg, hogy lehetetlen leeni további gyógyszerek alkalmazása nélkül az ingerültséget és vihart,mit Izlandban a’parlamentreform által támasztott, le csendesítni. Mentél határozottabbnak látszék a’ kormány, az izlandi katholikusok további kivánatait megtagadni, annyival hangosabban sürgeté O’Connell az unió felbontását, ’s a’ kormány minden erelkedései daczára is, az izlandi választások legnagyobb részint a’ reform ügyét pártolókra estek, sőt a’ választottak küzül mintegy 60-n repealer-ek, az izlandi unió felbontására törekvők voltak. Az 1833-dik év elején , Connell, kiiik hatalma most tettlegesen szinte nagyobb volt mint a’ királyé Irlanóban, felbontá ugyan a’ nemzeti uniót, mit a’ reformbill feletti tanácskozás alkalmával maga idézett elő, de csak azért, hogy a’ múlt század nyolczadik tizedéből még eleven emlékezetben álló úgy nevezett „önként vállalkozók“ társulatát líjra életbe léptesse, ’s azoknak segítségével a’ repeal kérdéseket annál foganatosabban sürgethesse. Bizalma majd oly nagy lett, hogy 1833 első felében azon izlandi önként vállalkozókat a’ kormánnak rendőri szolgálatra ajánlhatá a’ csendesség fenntartásáért, mi által valójában a’ hatalom és anyagi erő e’ nagy tekintetű népizgató kezében központosult volna. Bár mennyire törekvők azonban az izlandusokat felizgatni’s erejüket egy pontban egyesitni, más felől még is egy erőteljes proclamatiojában intő hazafitársait óvakodni az iszonyatosságoktól, melyekre a’ politikai s vallásos fanatismus az utóbbi években gyakran vetemedett.—Nem sokára azután megnyílt az első reformált parlament. Izland ügyeinek kelle mindenek felett az első helyet elfoglalni, s így terjesztetett elő legelőbb is egy törvényjavaslat a kormány hatalma erősítése végett, az úgy nevezett izlandi kényszerstóbill; másfelől pedig más három törvényjavaslat, egyik az izlandi egyház, más az izlandi városi testületek reformálása végett ’s egy harmadik a’nagy jury javitására. O’Connell megelégedését n nyilvánitotta e’ reformot tárgyazó rendszabályokra nézve, de a’kényszeritabili ellen a' legnagyobb hévvel kikőtt. Azortban a’ miniszterek nyilvániták, hogy ők az előterjesztett rendszabályokat csak mint egy egészet úgy tekintendik s főként az izlandi reforminditványok elfogadásához kötötték hivatalbanmaradásukat vagy elbúcsúzásukat, még is végre kénytelenek voltak megelégedni a’ kényszerítő bikét és a’ többit jobb időkre halasztani. Azon egyes körülmények vagy magánnézetek, melyek ez alkalommal a’ „fejérficzkók“ és ,,önként vállalkozók“ félelmes belszerkezetéről köztudatra jutottak, minden esetre a’kemény és szoros rendszabályokat igazolták, még is a’ minisztérium magaviselete komoly hibáztatást érdemel, mivel nyilván kimondott maga kötelezése ellenére az anyagi viszonyok javítására intézett hittek elfogadását hathatósan nem sürgette, ’s mind végig azt megmaradása feltételévé nem tette, ’s így az izlandi népet megcsalta. A’ miniszterek ugyan mondhatták , hogy ha ők a minisztériumot oda hagyják, a’ kormány a’ toryk kezébe megyen át s azoktól még kevesebbé lehetne válni az irlundusok igazságos követelései megadását , de egy tory-miniszterium hihetőleg azon pillanatban a’ dolgokat még hamarább végrehajtotta volna, a’ mellett hitszegést azzal menteni éppen nem lehet, hogy a’ nélkül nagyobb rész következett volna. A’ fődolog valójában az volt, hogy gróf Grey a’ további reformszabályokkal keveset gondolt ’s a’ wingkabinetban szakadás vala, minek új bizonyságát adták Stanley és Graham,kik abból kilépve a’ toryk zászlója alá esküdtek. — Az alatt Izland lassanként csendesebb lett. Az új kényszeritő bill segedelmével a’ kormány lassanként szétoszlatá a’ fejérfiezkók és az önként vállalkozók szövetségét, s a’ szigetre küldött rendkhidi katonai erő mellett csendzavarás és háborúság nem egy könnyen eshetett. Ide járult, hogy a’ kormány több lépéseiből világos volt, miszerint komoly akaratja Izland állapotján tavitni, minek bizonyságául lehetett tekinteni lord Anglesey helyett a’ kedvelt marquis Wellesley - nek lordhelytartóvá nevezését. Sőt még a’ dézmát is kezdették újból fizetni, oly tény, mi egyedül tanusitja, hogy O’Connell ezen dolog végső szabályzása iránt a’ legjobb reménynyel volt. A’ parlamenti tanácskozások is 1834-ben tetszőleg egészen békés, engesztelő szellemben kezdődtek, midőn egy hirtelen keletkezett változás azokat félbeszakasztotta, melylyel a’ történetek kibonyolodásában új szakasz kezdődik. Az izlandi fényszeritő-bill ideje kitolt ’s a’ mi-