Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-05-28 / 43. szám

sagán­i herczegséget már annakelőtte — sept. 1627-ben — megválthatólag néki engedte. Most már birodalmi herczegségre emeltetvén ’s az óceáni és balti tengeren hajóvezérré neveztetvén Wallenstein, minden áron Stralsundot kelle ha­talmába keríteni, hogy a’ partokat Svecia ’s Dá­nia ellen védhesse, vagy inkább mindeniket on­nan megtámadhassa. Az 1627-dik év végén viszszatért Cseh­országba ’s eleintén a­’ maga helyettesének Ar­aimnak vállalkozásaiba távolról folya­ bé. A’ pomerániai városok elfoglalásakor tudtára ada­ték a’ stralsundiaknak, hogy ők a’ szállásolás terhétől csak 150,000 birodalmi tallér fizeté­sével menekülhetnek. Hasztalan kisérték­ meg a’ stralsundi követek Amim ezredest magok iránt engedékenységre birni azáltal, hogy néki ezer, Götz ezredesnek ötszáz, trombitásának öt tallért, és Sparre ezredesnek 100 rosenobelt aján­dékoztak. Azon urak a’ pénzt örömmel vevők­éi, de a’ mellett makacsai­ előbbi feltételeiknél maradtak. A’ császári vezér azonban nem ta­láló Stralsundot készületlen , mint önállású ’s független hansaváros a’ dánok ’s a’ rügeni fe­jedelmek ellen a’ tengeren , a’ szárazon pedig a’ pomerániai herczegek ellen több ízben dicső­ségesen táborozott ; ’s ha jelenleg elismerte is a’ herczegek birodalmi felsőségét, még is nagy szabadságokkal bírt. A’ jól megerősített város­nak szabadságai oltalmazására minden megtá­madások ellen jól rendezett katonasága volt ’s fegyveres sajkák védték a’ kikötőt. Azonban legjobb védszer a’ polgárok vitézsége vala, kiket sem a’ hatalmas ellenség fenyegetése 's meg­támadása, sem a’ szettini udvar csüggetegsége és maga tulajdon tanácsnokai határozatlansá­ga meg nem tántoríthatott, hanem nehány derék emberei vezérlete alatt merészen daczolt a’ bele villongásoktól ’s külveszélyekkel, mely Roma ’s Hellas szebb napjaira emlékeztet. A’ város­nak akkor mintegy 18,000 lakosa volt , azon­ban mikor Amim Pomeraniába berontott, az őr­sereg csak 150 emberből állott. Stralsund az őskortól fogva nagy erősségnek tartatott; ko­rábbi fekvésénél fogva a’ helységet annál job­ban lehetett oltalmazni, mivel a' város három­szegletre volt építve, melynek egyik oldalát a’ ten­ger, más két oldalát mocsárok védték; magas kő­­gátok vezettek a’ három szegleten álló kapuk­hoz. A’ régibb időből fennállt még egy erős várfal kemény tornyokkal ’s az akkori várerő­­sités módja szerint mindenként jól el volt látva. Mihelyt a’ császáriak a’ herczegség hatá­raira értek, a’ stralsundiak mindjárt elkezdették magukat oltalmazó állapotba tenni. A’ megsza­­porított őrsereg parancsnokságát egy Volkmann n nevü századosnak adták­ által, ki előbb dániai szolgálatban állott. Az erősségeket körülsán­­czolták ’s a­ védfalakat ágyukkal megrakták. Arnim, mint előre látó okos hadvezér, ked­vezőnek látszó alkudozások közti, mindig na­gyobb hadierőt vona­ öszsze, ’s mig barátságos egyetértést színlel , csudálkozik azon, hogy a* stralsundi követek tőle biztositó kisérőserfk­et ki­­vonnak, mi a’jó barátok közti szükségtelen; egy kis szigetet, Daenholmot, mely a’ város kikö­tőjét zárva tartotta, elfoglalt ’s ott készületeket kezdett tenni. A’ polgárság nyilvános békeron­­tásnak tekinté azt, a’ csűröket, mik az ellenség szándékát elősegíthették volna, elégette; egy fegyveres sajka zárta­ el a szigetet ’s a’ kül­városiak a’ hajósokkal együtt, a’ lakosok leg­nyugtalanabb, zabolátlanabb s vállalkozóbb ré­sze sűrűn kezdettek tüzelni Daenholmra. A’ tanács siete ezen megtámadást úgy terjeszteni az ellenséges vezér­ek­be, mint mi a’ köznép által vitetett végbe; ’s e’ mellett sürgetők, hogy Daenholm szigetéről mint a’ város birtokáról takarodjék­ el. A’ követeknek Arnim azt felelte: „hogy ő Daenholmot semmi esetre el nem hagy­ja, mig vele daczolnak ’s a’ császár népét os­tromolják, mely gyalázatot magán száradni nem engedheti; a’ város megígéri, hogy most mind­járt 30 ezer tallért ’s bizonyos meghatározandó időre 100 ezer birodalmi tallért fizet, úgy a’ történteket feledékenységbe temeti/*' A’ csüggeteg tanács mindent kész vala teljesíteni ; de a’ pol­gárság azt nyakásan megtagadta ’s nyilvánitás­a,hogy kész inkább mindenét oda hagyni, ha­jókra ülni ’s élelmet valahol egyebütt keresni.’* Ettől fogva minden tanácsgyűlésben a' lakosok egy részének meg kelle hivatni; közönséges fel­kelést ’s fegyvergyakorlást parancsolának, a’ a’ sánczokat ágyukkal még jobban megrakták ’s az érczedényekből ágyukat öntöttek. A’ császári seregek közti a’ vallonok és horvátok a’ kegyetlenségéről híres Torquato Conti ezredes vezérlete alatt, már régen ellenséges módon bánátiak a’ város birtokaival, dúlák ’s pusztiták a’ falukat ’s minden közlekedést el­zártak. Majd a’ város mellett is erőszakosko­dásokra került a’ dolog ’s midőn a’ polgárság némely favágók véres holttesteit bővítetni látta, kiket a’ császári katonák szántszándékkal a­­gyonlövöldöztek, azt a’ háború elkezdésének nyilvánitá ’s mindjárt a’ császáriaknak Daeu­­holmróli elűzésére siete. A* városban felállított haditanács, Stubbe és Blome hajóskapitányok vezérlete alatt Daen­­heim szoros bezárására néhány sajkát külde­ ki. *) Angol aranypénz, melyen egy rózsával ékesített hajó áll, Eduárd király vezette. Valamivel keve­­sebb hat tallérnál.

Next