Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-10-18 / 84. szám
tok ’s ismert idegen földön, bődúlt, Istentől elhagyott köztársaságban vagyok. E’ helyet tűztem volt ki, kirándulásom egyedüli méltó ózdijának ’s írhatom, elégült vagyok. Egy sajkán evezénk fel ez esztelen országnak egy nyomorult kiszálló helyéig, hol mindjárt kezdetben is a legkülönösebb jelenet vára ránk. A’haytiaknak azon szüntelem remegése, hogy tüézetenként elűzött királyaik, császárjaik ’s elnökeik közzűl valamelyik aj kiszállást megkísérthetné, okozá, hogy a’ kiszálló helyhez egy 10— 12 itteni katonákból felállított védvonalt állítsanak, számos tisztekkel, vámhivatalnokokkal ’s révmesterekkel ellátva, kik mindnyájan egyenruhában pompáztak ’s tarka kapusokban oly nevetséges büszkeséggel feszengtek, hogy ellen tálalhatatlan nevetésvágy már szinte a nép kedvetlenségének teve ki. Egy sereg tisztekből ’s nem tisztekből álló kérdezősködő rohana meg utazásunk felől, a jamaikai gőzösről ’s újságokról tudakolódni; ismétlem, hogy Hayti tiszta népessége rendkívül kiváncsi. Miután szivartárczainkat merőben kirabolták, az útlevél-házba vittek, hol a’ kérdezősködés újra kezdődött, mert egy hivatalnok, ki Napoleon alatt a’ német háborúban szolgált, Némethon minden várrosaról, melyeket látott, újabb meg újabb híreket kívánt hallani. A’ vámház megnyitására várakozva ott üldögélünk s a’ körültünk állókon valódi szemlét tartónk. Különösen a hadierőn legeltetek szemeinket, mely éppen akkor váltatott fel, miután meggyőződtek, hogy köztünk egy excsászár sem rejtezik. Az egész benyomás annál külömbözőbb vola, mivel az áldott liberté és égalité valóban legkisebb szoros szolgálatot sem látszik kívánni. Az egyenruhák eredeti színét éppen nem lehetett meghatározni, mert részint valamely idegen anyag által (amit piszoknak nevezünk, annyira elborítva, részint annyira megrongyolva voltak, hogy azt semmiként ki nem vehettem. Roppant nagyságú rozsdás vadászfegyverek, egyenes és görbe kardok, ad libitum, kardszijak nem derékok, hanem vállak körül csatolva, nagyobb vagy kisebb mértékben elszakasztott gatyák, papucs és lábtya nélkül. A lövegeik köztti szörnyű külömbség összekötve a’ szénfekete ostoba ábrázatokkal okozá a legkülönösebb érzést. Egyiknek nagy veres rojtokkal ékesített csákója volt, szomszédjának meg rojtok nélküli csákója, egy harmadik csákóját egy széles szalmakalapra húzta fel a hévség ellen ; egy más egyszerű, nem éppen új szőrkalapot viselt, vagy inkább egy darab tarka posztóból készült hálósapkát. E nemes sereg vezére rengeteg nagy háromszegletű kalapjával rajta lévő veres és kék kokárdájával, valamint a fél vállán lévő iszonyú vastag vállrojtjaival tűnék ki a többi közzül, egyébiránt mezítláb volt, mint katonái, kevés katonai magatartással egy padon végig nyúlt, mig katonái előtte tisztelkedtek ’s fegyvereiket kétségbeesett módon ide ’s tova minden irányban tartották, csak egyenesen felfelé nem. Ezután egy színes kereskedőhöz mentünk, ki vendégszeretőleg fogadott ’s ott akarónk a’ hévség alatt pihenni, de viszont egy kínzó szellem jelenék meg, ki a’ várkormányzóhoz '’s kormányzó tábornokhoz harczolt. Gertrúd tábornok fiatal, valóban szenvedhető férfi. Az utolsó forradalomkor jelesen tüntette ki magát ’s nagy befolyással ’s öszszeköttetéssel bír. Nem vegyített creol nyelven, hanem tisztán francziául beszél. Kedvező színben adá elő az ország szerencsés állapotját ’s mentegeté a’ naponkénti lázongásokat, mik egy ifju álladalomban igen természetesek; e’ mellett sok lekötelezőt monda ’s mi elbucsuzánk. Az öreg brutális ezredes egy szénfekete néger egészen másként fogadott. Ok levelünket kérték, mit egy altiszt az öreg ezredesnek, ki személyességével megelégülten üle ott, átadá, midőn az öreg egy kézintéssel tudtára adá, hogy ő oly csekélységgel, mint az olvasás, nem kíván terheltetni. Ez utálság azonban csak is társam német útlevele ellen mutatkoznék, mert midőn megtudá, hogy enyim francziául van, azt írnokával nagy megelégedéssel két ízben olvastatta fel. Szerencséseknek tartók magunkat, hogy félig elfojtott kaczagással a’kihallgatástól menekülhetünk. Jakrnel egy nyomorult révparti hely 4000 lakossal, rendkívül szép helyen két meredek hegység aljában fekszik, melyek mellette két oldalról a’ tengerbe meszsze benyomulva hoszszu keskeny öbölt képeznek. Környéke szép és termékeny. A’ franczia kormányzás idejében jól növelték, de a’ mostani népesség igen rest a’munkára, hol többet kell tenni, mint kezét szájáig vinni. A’ kikötő egy kastély által védelmeztetik, mely a’ forradalom óta öszeomladozott, de az elöljáróság mégis gondosan őrizteti. A’place d’ armes egy nyomorult halomcsoport figyelemre méltó, mivel onnan a’ beljebb fekvő városra, vidékre gyönyörű kilátás nyílik; estve azon megint egy katonai torzképet látónk és hallónk, tudni illik a’ takaródét. Más nap reggel negyedfél órakor kelénk—fel, hogy Port-au-Princebe induljunk 's a’ szomszéd házban csudálatos viszszás vidám zenehangjait hallók, mely minket egész éjen át nyugtalanított. Mint a’ ház előtt elmenénk, egy felczifrázott koporsót láttunk kitéve 's a’ mélyen megszomorodott atyafiság a' tornácz alatt dorbézolva örömrivalgás közti ült, mély méltó jelét bánatjoknak egész éjjel szakadatlan mutogatók. Egy különös öltözetű haytiai katona volt