Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-04-22 / 32. szám

’s álmodott aranyhegyeiket kopár sivatag pusz­tává ’s iszapos mocsárrá változtatá és szegény Lenkának kelle ujonazt mind ezekért keserűn la­­kolnia. Örömnapjai megint eltűntek ’s ő viszont szolgálóságra aláztaték. Napestig kelle a’ gyógy­szertárban dolgoznia, e’ mellett a’ házkörűli minden szolgálatot megtenni, vasárnap a­ gyer­mekeket tanitani, a’ ház számára varrni ’s mint különös kegyelmet kelle tekintenie, hogy Bur­jánfalvi úr, köznapokon a’ gyógyszertárban ha egyéb dolga nem volt, maga számára dolgozni megengedé. Lenka készséggel teljesített min­dent , de minden pontosságaival sem nyerheté­­meg Burjánfalviné szívességét, ki vele mindég elégületlen volt, rajta zsarnokoskodott, sőt a’ mi Lenka szívének leginkább fájt, gyakran át­­kozák megholt atyját is. Bajait nem kis mér­tékben nevelte, hogy a’ fiatal léha Szélhegyi, ki, mig Lenka oda nem vitetett, mint imádó a­ gyógyszertárosnő lábainál sohajtozott, azóta pe­dig Lenka körül szépelgett, mi Burjánfalvinőt rendkívül boszontá ’s boszuját teljes mértékben Lenka ellen önté­ ki. (Folytatása következik.) Prezuilla romjai ’s a’ sisk­lic­ere parti tartománya. (Utazási töredék.) I. R­e­d­u­t-K­aie. — An­a­k­lea. — Utsanis u­­r­i. — B­a­m­b­o­r. — S­uchu­m-K­a­i­e. Redut-Kale, mit az oroszok 1820-ban a­­lapitottak, a’ legnyomorultabb kikötő, mit valaha láttam. A’ város, ha e’ nevet megérdemli, há­rom sor házból áll, mit a’ Chopi folyója, mely itt szakad a­ Feketetengerbe ’s egy hoszszu, szinte egy talp vastagságra, apró kövekkel bé­­szórt útsza választ­ el egymástól. Házai fá­ból épitvék, többnyire roszszak ’s kivsit belől kellemetlenek. Lakosa mintegy 1500 ’s gö­rögökből, törökökből, nehány oroszból ’s ör­ményből áll. Görögnéi szépségét Tiflisben di­csérték, én kevés szépet láttam. A’ szabad ke­reskedésnek 1832-beni eltörléséig a’ legélén­kebb kikötő volt a’ Pontus keleti partján, most minden kihólt, csendes, puszta. Ez egyalaku, hamuszinü háztömeg kopár környékével a’ Fe­­ketetenger ’s Colchis örökzöld erdei köztt fek­szik, mintegy pusztában fekvő oásis ellenképe. Helybeli viszonyait tekintve jelen állapotja igen szomorú. Fekvése kellemetlen, környéke egés­­ségtelen, kikötője a’ legveszélyesebb ’s alkal­matlanabb. ’S még is Európa ’s Persia köztt sokáig a’ kereskedés központja volt. Nem csak Redut-Kale, hanem Tulkaukázus lakosai is re­ményük, hogy a’ hatalmas béfolyásu Woron­­zow herczeg a’ szabad kereskedést megint ki­­eszközlendi. Minden utazók ’s dologhoz értők megegyeznek, hogy ez által a’ tartomány jól­léte ’s felvirulása végtelent nyerend. Alig voltam nyólcz nap Redut-Kaleban­­’s már egésségem tetemesen megváltozott. Sze­rencsémre a’ kormányzó a’ dsid­erák partjára, Ardiller erősségbe 3­4 asowi kozákkal egy bárkát küldött ’s egy ifju gár­dakapitánynyal ’s a’ vitéz tatár főnök Gjül-Bassárral április 1 Il­diken reggeli 8 órakor elindultunk. Fél óra múl­va Chopi folyója által a’ tengerben okozott ro­hamon áteveztünk ’s délutáni két órára az A­­naklea hajdani erősségbe szerencsésen megér­keztünk. Anakleában (gyanithatólag a’ görög He­­raklea), most csak nehány török, zsidó, kozák lakik. Az Ingur bal partján, mely itt ömlik a’ Feketetengerbe, fekszik ’s Mingrelia és Samur- Lad­en tartománya köztt a’ tengerparton közép­pontot képez. Hat órakor tovább eveztünk ’s naphaladatkor, mire itt estszürkület nélkül tüs­tént és következik, a’ samur-sacheni parton egy kis öbölbe értünk ’s kiszállottunk. Nap felkel­­tekor, néhány órai esső után, tovább eveztünk ’s hét óra múlva az utsamtsur­i kikötőbe értünk. Utsamsuri Abb­asia vagy Dsichetán e­­gyik kikötőhelye, regényes buja vidékben fek­szik ’s egy hoszszu utszából ’s kétfelől mellette elszórt házakból áll, mintegy 500 lakossal, kik főként csempészetet űznek. Nagy része piacz, melyen keletnek ’s nyugotnak, sem gazdag, sem kiválogatott portékái tömegét árulják. Vannak, ritkán vagy soha sem keresett számos porté­kák, miket nem speculatioi szellem, hanem az abb­asiai part vendégtelensége halmozott­ ösz­­sze. Kalmárai vegyesen trapesunti törökök, gö­rögök, örmények ’s abb­asiaiak. Ez utolsók csupán fegyverekkel ’s honi terményekkel be­­kereskednek, melyek köztt főként nevezetes a’ lesghirivel tartósságra versenyező derék posztó ’s fáin ékes jól készült papucsmunka. Az ut­­samtsuri piacznak sajátságos hadi bélyege van. Nyílt boltjai előtt mindenütt töltött fegyver áll; más fegyver is, mint gyilok­os pisztoly, szá­mosan ta­lál­t­at­i­k. A’ vásárosok, kik részint gya­log, részint lóháton járnak a’ piatzon ’s több­nyire a’ szomszéd falukbéli abb­asok vagy d­­ir­ehetánok, mind merőben felfegyverkezvek, há­tukon vadász fegyver függ, övükben gyilok és pisztoly. Férfiai többnyire karcsuk, jó testal­­katuak ’s kifejezőarczuak. A’ szép nemből csak aggot ’s éktelent láttam. Nevezetességei köztt megnéztük a’ két kávéházat is, mely egy szel­lőző sátorszerü épület ’s egyetlen ékessége

Next