Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-07-15 / 56. szám
gyűlésen békét is akarának kötni, de mivel Lithvánia egy részét megtartani kívánták, abból semmi sem lett. Azalatt némely erdélyi urak a* betegeskedő Bátori Kristófot arra bírák, hogy Zsigmond öcscsét maga helyett még éltében nevezze ki. Bátori Kristóf e* tárgyban követett a’ gyűlés alatt kiddé Bátori Istvánhoz. Ő honárulónak mondá azt, ki a' fejedelemség nehéz terheit oly gyermekre kívánja ruházni. Végre a'követek sok beszédeire é s azon tudósításokra, hogy Kristóf bátyja éltéhez nem sok remény van, csakugyan megegyezék abban, mit bár sohase tett volna "’s igy nem lesz vala az erdélyieknek is annyi megbánni valójuk. Bátori a varsói gyűlésről április 29-kén 1581-ben Grodnóba indult, ott Iván új követségét megint kihallgatta, de mivel az is Libva-O O Oznia egy részét követelte, eredmény nélkül bocsátotta viszsza. Régi szándéka lévén a jezsuitákat vallás, tanítás gyarapítására birtokaiba bévinni, most Somlyón, majd Váradon szánt vala azoknak lakhelyet, de mindég meggátlódott, most Vilnában 1581-ben május 10-kén kert levele által Kolozsvárra helyezé őket, a monostori uradalmat minden faluival ’s jövedelmeivel együtt rendeld tartásukra. Iván azonközben Rudolfot é s pápát kéré a béke kieszközlésére ’s Rudolfnak az ozmánok ellen segítségét, a’ pápának pedig azt igéré, hogy egész országát a’ szentszék alá vetendi. A’ pápa annyira örvendett ennek, hogy a’ hires Possevin jezsuitát a’ követekkel Ivánhoz küldé, hogy onnan Bátorihoz menjen békekötésre. Possevin kéré Bátoritól : engedné meg országán keresztül Ivánhoz menni. ’S Bátori azt nemcsak néki, hanem a’ követeknek is megengedő; de azok Iván parancsából Lübek felé kerültek. Bátori Kristóf azalatt meghala ’s Iván vélvén , Bátori Istvánt Erdély dolgai gátolandják ; fennebb hangon kezde beszélni ’s minden ígéreteit viszszavoná ; de Bátori tudván, Erdélyben ő semmitől sem tarthat, Vilnából Disna felé nyomult. Azonban Amuráttól azt kéré: Bátori Zsigmondot se terhelje nagyobb adóval, mint az előtte volt fejedelmeket, továbbá a’ garázdálkodó Jankulát moldovai vajdaságból tegyeki ’s helyébe a’ szelidebb Pétert ültesse viszsza. Az elsőt Amurát tüstént megígérd, a’ másikat elhalasztotta. Bátori Disnából Poloczkoba tovább nyomula, hol Ivántól egy hoszszu levevelet kapa, melyben lithvániáhozi jogait soroztáéin ’s néki azt lobbantotta szemére . Newel várabani ígéreteiről elfelejtkezett; tőle (Ivántól) hadi költség fejében négy száz ezer forintot követel, mi fejedelmek köztt még eddig hallatlanosat. Fogadkozott, hogy ezután 40 — 50 év alatt sem küldene hozzá követséget, továbbá szemére hányja : nem királyi vérből való. Sokol várát és többeket is keresztény szokás ellen tüzes golyókkal lövette, Iván alattvalóit hol keménységgel, hol kedvezéssel szokta meghajtani. Bátori erre magához hivatá a* követeket, megmagyarázá nékiek: most mint kémeket, kik békekötés szine alatt, mint követek azért ólálkodtak körülte, hogy őt hálójukba kerítsék, megbüntethetné , de magát annyira el nem felejti ’s a kémköveteket békével viszszabocsátja ’s mondják meg uroknak, mocskos levelére maga követeitől választané. Possevin Antal jezsuita is, kinek kedvéért Bátori a’ VVieliczben elfogott tiszteket szabadon bocsátotta, azon követekkel távozék el. Kevés idővel ezután Krasznohorodó, Sovolecz és Veronecz várai Bátori kezére jutának. Sovoloczból a’ kevély Ivánnak is fra ’s megmutogatá. Lithvániáhozi jogait csak erőszakosan alapítja ’s elősorolá az okokat, melyek őt Ivánnak Newel városában tett fogadásai megmásolására birá ’s megvilágositása; hadi költségek követelése keresztények köztt sem szokatlan, egyébiránt követek küldésére nem kényszeríti, de reményli, azzal nem fog 40 — 50 évig késni. Azon, hogy nem királyi vérből származott, nem pirul, sőt büszke, hogy mint a’ pápák ’s német császárok, önérdemei emelték királyi székre; ősei nem voltak ugyan királyok, de azok a’ keresztény világnak sokat szolgáltak, király utáni legfőbb hivatokat viseltek, tartományokat kormányoztak, kegyességgel, más erényekkel diszlettek. A’ tüzesgolyók elleni panaszával Iván csak tudatlanságát árulja el ’s midőn őt kegyetlenséggel ’s lágysággal vádolja, maga magának mond ellent ’sat. A’ levél végén Ivánt egy szálkardra hivá. Azután nehány az Iván kegyetlenségéről Németországban kijött könyvet zárván melléje orosz ’s deák nyelven leíratva, Ivánhoz küldé. Azután Woronecznél katonai szemlét tarta. A hadi törvények hiányait kipótlá ’s katonáinak rostálgatás ’s véleményezés végett kiadá. Fővezérnek újra Zamoskit tévé ’s Woronecztől Ostrow alá nyomultak ’s azt vitéz ellentállás után elfoglalták. Onnan Pleskow elfoglalására igyekezett ’s öcscsét Bátori Boldizsárt a’ boroszlói palatínussal a’ magyarokkal ’s nehány csoport lengyel lovassal előre küldé. Azok Czereka folyójához érvén, Boldizsár magyar seregének egy része a’ vízen áltakarodott 's túl három csapatra oszlott, az első egyenesen Pleskow ellen indult, a’ más kettő lesbe állott. Az első az őrizettel öszszecsapván, csak hamar hátrálni kezdett, az oroszok cseh gyanlanak.