Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-11-21 / 93. szám

alapított ott és egyházat is emeltetett a’ B. Sz. Mária mennybemenetele emlékére szentelve. E két kegyes alapítók 1745-ben adományozták és datálták a megyét és papját, évenkénti 100 kalangya búzával, hogy azt maradékaik is kiszolgáltassák, minden fordulóban ötven vékára való szántófölddel és nyelcz szekérre való szénafűvel. Az Apor Lázár nevét a királyi tábla ülnökei között olvassuk. Apor István. E’ most leirt Apor Lázár fia. 1703 — 1769-ig Dobokamegyének felsőkerületi főbírája volt. Önként leköszönt hivataláról. Apor Ágnes magyarosi Tőkés László özvegye, a’ kendi rom. kath. anyamegyének 370 rdforintot 22 krt váltóban hagyott 1791- ben januarius 19-kén. Ezen évszázadban élt nek tudjuk Apor Ferenczet a’ volt főbírót is. Báró Apor József, jánosi apátur, a’ sz. hittan tudora, az erdélyi fejérvári székesegyház kanonoka, kolozsi és dobokai főesperes, a’ kolozsmonostrai B. Sz. Mária conventnek káptalani őre és szabad kir. Kolozsvár városa parochusa. 1793 — 1813-ig volt Kolozsvár parochusa, midőn szülötte föld örökségében Ajtorján az élők közzűl kiszólíttatott. Az erdélyi nemzetségek történészeti és leszármazási ismer? retével bírt. XIX-dik évszázad. Báró Apor Lázár. Cs. kir. kamarás. Az élő és virágzó család fiai közzül a legidősebb é s érdemére nézve is főbb, méltóbb. Polgári pályáján a honban kezdvén szolgálni, előbb főbíró, királyi számfeletti ülnök, kormányszéki titoknok, itélőmester, az udvari közönséges kamaránál Erdély részéről, valamint jelenleg is erdélyi udvari előadó tanácsos. Mind meganynyi bizonyságai az érdemet méltánylani tudó aj cs. kir. felség atyai bizalmának, szeretdének a’ hoszszas szolgálat megjutalmazásának, ki az atya nyilvánított érdemeit Károly és Sándor fiaiban is megjutalmaztatni méltóztatott, az elsőt az erdélyi mélt. kir. tábla mellett számfeletti tiszteletbeli ülnökségre, ez utolsót az érd. felséges udvari cancellariánál concipistaságra emelvén. E’ virágzó család még egyik jelenleg ismeretes ivadéka József, ki maga iránt figyelmet támasztva, nemes Háromszék részéről mint megválasztott követ már 4 országgyűlésen jejelent meg. H. K. Utazás Arlesboi Ifiarseillebe. Dumás Sándor után. A’ Camergue és Crau. Bouc városa. Arlesből Marseillebe egy szárazi ’s tengeri út vezet. Az utolsón a’ lyoni öblön keresztül gőzösön, az elsőn a bouci csatornán a’ vásári hajón járnak. Ez ugyan a szárazi út nevet nem érdemli, de az út útai csudálatosak ,s a’ vidék lakosai e’ csatornáin útat szárazföldinek mondják. Mivel a’ vásári hajón rész reggelink volt, kérdők, hol ebédelünk , mire azt felelék : „Bouc városában.” A’ hajó fedeléről vizsgálók a’ vidéket, mert a’ csatorna kétfelől fel van hányva ’s az ember úgy van a’ hajón, mintha szekérben ülne. A’ táj nem változatos, de ritka különösségü, mert jobbról van a’ Camergue, melyen mint a közbeszéd mondja, a’ vadász nem talál egy követ, mit kutyája után hajthasson ; balról Crau áll, mely kovával vagy tűzkővel mintegy ki van kövezve. Camergue a’ Rohne „deltája,” mert némileg torkolata hasonlít a’ Níluséhoz. Ez roppant moasáros térség, számos fejér ló ’s fekete bikacsordák, melyek közzül egyik vadabb a’ másiknál, habuczkolnak térdig a’ vastag fűvel, sárga vagy veres nagy virágokkal, magas náddal és tamarinddal benőtt földön. Frankhonnak e’ pontusi mocsárjában itt— ott egy jegy szűkölködő kunyhó emelkedik fel, hol az eltévedett vadászt vendégszeretőleg fogadják. Itt a’ földmivelőnek csak egy falat kenyere 's egy ital vize van, felét annak is örömmel adja a’ szűkölködőnek. Crau ellenben azon térség, melyen, a' rege szerint, Hercules harczolt azon népekkel, kiket czivilizálni akart; oly csata, melyben a’ győzelmes Hydra szinte meggyőzendő vala, midőn Jupiter segítségére jőve ’s ellensége nyakába oly kőesset szóra, hogy a’ térség még ma is — négy ezer év múlva----azon kovákkal vagy tűzkövekkel egészen bé van fedve ’s ma is arról neveztetik , mert a’ „kraige’ czelta szó, hovát teszen ’s 4000 év alatt változott át Crau szóvá. Más tudósok azt állítják — mert a’ tudósok mindég kétértelműt erősitnek — ezen czelta igeszótól kradzó (görögül kratszó) származik, mely csikorgást jelent, mi a’ zenének egy bizonyos neme, mert azt ott ha vasalt láb jár gyakran hallhatni. Már akármint van a’ dolog, elég az, hogy Craut egészen kova fedi ; azonban e’ kovák közti a’ széltől oda hordott tengeri sótól táplálva oly finom tápláló fű nő, milyen Normandia sós rétjein sem terem. Tehát e’ legelők jó hasznot hajtok, főként mivel fagy ’s jégesső soha sem járja. E’ széles térségnek főként egy különös