Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-11-25 / 94. szám

basa is ezt monda: „az ő határszélükig bátor­ságodról kezeskedem. Kéretlen aranyat hordoz­hatsz ’s nincs mitől félned, de azon túl nem ol­talmazhatlak. E’hegyi hitetlenek sem basát, sem királyt nem ismernek ’s mondhatatlan idő óta minden ember maga saját királya volt.” A­ ke­resztény hegyi lakosokkali találkozás alkalma­sint megnyugtató volt. Az utazót minden egyes nyers hangon kérdezé: ki vagy, honnan jösz ? mit keressz ? E­ férfiak merész magatartása vad tekintete ’s e’ nyomos kérdéseik: az uta­zók katholicusok-é vagy rosz emberek, kiket megfoszthatnak? kalauzukat annyira elrémiték, hogy dr. Grant mihelyt a’ püspök házába ért tüstént elbocsátá. Dr. Grantot, egy szerencsés esemény kö­vetkezésében a­ hegyi nép igen kedvezőleg fo­­gadá. Egy fiatal nestorianus egy évvel azelőtt megvakulván, faluról falura koldult ’s a’ jószivü emberek által kitűnő állhatatossággal 5—6 héti járó földre Urmiába vezetteté magát, hol dr. Grant a’ hályogot szemeiről levágta. Ez, mi­helyt jóltévője odaérkeztét meghalld tüstént oda sietett, hangosan hirdető 's dicséré jóságát ’s hálája bizonyságául néki lépesmézet vive. Ez egyszerű kis nép a’ vasárnapot nagy tisztelet­tel innepli­ meg. Egy fatókával jelt adtak ’s ar­ra nap felkeltekor mindenki templomba ment. Bé­­menetelkor csizmáját mindenik lehúzta, megcsó­kold az ajtóm­ellékét vagy küszöbét, az evan­­geliumos könyvet az oltáron ’s végre a­ pap kezét. Egész héten reggel ’s estve templomba mennek imádkozni. Bárha a’ nestoriánusok ván­dor pásztornépek, mindazáltal hegyeik közti más kitűnő szorgalom jelei is láthatók. Dr. Grant az első sor hegyaljában egy magas kemenczét láta, melyben óllat olvasztnak, mit a’ hegység­ben sok helyt találhatni. Kőport is maguk ké­­szitnek. A’ djulamerki hegyekben büdöskő van, salétromot tudnak csinálni ’s így lőporát, go­lyóját , kalapját ’s csizmáját mindenki maga készíti. A’ nestoriánusok földjének fekvése meg­egyez azon szentirásbéli helylyel, hová a’ tíz nemzetséget telepítették, a’ kereszténység is el­terjedésekor itt hirdettetett ’s ez állítás lénye­gileg nem valószínűtlen, hogy a’ nestoriánusok a’ megtért tíz nemzetség. Dr. Grant a’ nesto­­riánusok szerkezetét, a’ hajdani lieber theocra­­tiáéhoz sokban hasonlónak találta. ,,E’ mivelet­­len hordákon, mond dr. Grant, polgári ’s val­lási felsőséget a’ patriarcha gyakorol. Éppen oly viszonyban áll velök, mint egykor a’ főpap az izraelitáknál. Az öregek gyűlése még meg van, de legkisebb befolyása sincs. A’ halálra méltó bűnösökön még mindég a’ vérbeszóló ré­szén eleget ’s a’ bűnös az erősen tisztelt tem­plomokban még mind ugyanazon védelmet ta­lálja, mi hajdan a’ hat szabad izraelita város­ban létezett. A’szokott, de igen nehéz büntetés, mit a’ patriarcha szab, nemcsak az anyaszent­­egyházbóli, hanem a’ társaságból is kirekesz­tés, melytől a’ nép erősen fél. Egy nagybéfo­­lyásu ember éppen azon utszában , melyben mentem, e’ büntetés alatt volt ’s ugyan azért senki sem közlekedett, nem társalgott vele ’s ezért kérőnek engemet is, hogy háza elkerülése tekintetéből egy nagy kerülő utat tegyek.” E’ nép elénk becsület-vágyjának némely példáit beszélik. A’ vérboszút még egész szi­gorúsággal megtartják. „Két testvér közegyet­értéssel együtt lakott ’s mindeniknek egy-egy nagyreményű fia volt. Egyik az atyák hon nem létében kiment egy fát levágni, unoka test­vére, mivel a’ fa atyjáé volt, tiltá attól; de az első rá sem ügyelt, a­ másik tehát atyja lő­fegyverét a’ házból kivivé ’s unokatestvérét azon helyben egész hideg vérrel agyon lövé. Ha közszokás szerint a’ vérboszú le ne csendesit­­tessék, ez esemény az agyon lőtt fiú családján eltörölhetetlen mocsok lett volna. A’ gyermeké­től megfosztott atyát, a’ természetes vérbeszú­­lót, csak testvére fia vére csendesitheté­ le ’s mielőtt a’ nap másodikszor lehaladott, mind két fiút egy sírba temeték.” A’ nestoriánusok patriarchája magas hiva­talát bölcseséggel ’s mérséklőleg viszi. Még addig szerencsésen sikerült a’ merész hegyi nép és szomszéd kurdok köztti jó egyetértést fenntartania. Dr. Grant ottlétében a’ patriarcha két fogoly kurdra monda ítéletet, kiknek nem­zetségéből egy kevéssel azelőtt két nestoriánust ölt vala meg. A’ gyilkosságban mind kettő ártat­lan volt, de minthogy a’ gyilkosok törzsökbeliek voltak, nehéz vala a’ patriarchának megmenté­sökre valamely ürügyet találni. Végre hoszszas tanácskozás ’s a’ történet puhatolgatása után igy határozott: „minthogy a’ két nestorianus a’ fogoly kardokat házába vitte, azokat némileg vendégeiknek tekinthetni; nem lehet tehát őket kivégeztetni, hanem csak békepénzt tartoznak fizetni.” A’ dolog igy szerencsésen eligazult. Csuda látvány. XI-dik Károly svécus király életéből. II-dik Kerestély a’ vérszopó zsarnok ’s kényúr, Svéczia koronájától megfosztatván ’s az országból kiűzetvén, a’ derék ’s lelkes V­­á­­sa Gusztáv választaték 1523-ban királyságra ,s utódait a’ korona birtokában megerősíté. A’ Vása házból 9-dik uralkodó vala XI-dik Ká­roly, a­ hadakozó X-dik Károly fia, ama hős

Next