Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-11-25 / 94. szám
basa is ezt monda: „az ő határszélükig bátorságodról kezeskedem. Kéretlen aranyat hordozhatsz ’s nincs mitől félned, de azon túl nem oltalmazhatlak. E’hegyi hitetlenek sem basát, sem királyt nem ismernek ’s mondhatatlan idő óta minden ember maga saját királya volt.” A keresztény hegyi lakosokkali találkozás alkalmasint megnyugtató volt. Az utazót minden egyes nyers hangon kérdezé: ki vagy, honnan jösz ? mit keressz ? E férfiak merész magatartása vad tekintete ’s e’ nyomos kérdéseik: az utazók katholicusok-é vagy rosz emberek, kiket megfoszthatnak? kalauzukat annyira elrémiték, hogy dr. Grant mihelyt a’ püspök házába ért tüstént elbocsátá. Dr. Grantot, egy szerencsés esemény következésében a hegyi nép igen kedvezőleg fogadá. Egy fiatal nestorianus egy évvel azelőtt megvakulván, faluról falura koldult ’s a’ jószivü emberek által kitűnő állhatatossággal 5—6 héti járó földre Urmiába vezetteté magát, hol dr. Grant a’ hályogot szemeiről levágta. Ez, mihelyt jóltévője odaérkeztét meghalld tüstént oda sietett, hangosan hirdető 's dicséré jóságát ’s hálája bizonyságául néki lépesmézet vive. Ez egyszerű kis nép a’ vasárnapot nagy tisztelettel innepli meg. Egy fatókával jelt adtak ’s arra nap felkeltekor mindenki templomba ment. Bémenetelkor csizmáját mindenik lehúzta, megcsókold az ajtómellékét vagy küszöbét, az evangeliumos könyvet az oltáron ’s végre a pap kezét. Egész héten reggel ’s estve templomba mennek imádkozni. Bárha a’ nestoriánusok vándor pásztornépek, mindazáltal hegyeik közti más kitűnő szorgalom jelei is láthatók. Dr. Grant az első sor hegyaljában egy magas kemenczét láta, melyben óllat olvasztnak, mit a’ hegységben sok helyt találhatni. Kőport is maguk készitnek. A’ djulamerki hegyekben büdöskő van, salétromot tudnak csinálni ’s így lőporát, golyóját , kalapját ’s csizmáját mindenki maga készíti. A’ nestoriánusok földjének fekvése megegyez azon szentirásbéli helylyel, hová a’ tíz nemzetséget telepítették, a’ kereszténység is elterjedésekor itt hirdettetett ’s ez állítás lényegileg nem valószínűtlen, hogy a’ nestoriánusok a’ megtért tíz nemzetség. Dr. Grant a’ nestoriánusok szerkezetét, a’ hajdani lieber theocratiáéhoz sokban hasonlónak találta. ,,E’ miveletlen hordákon, mond dr. Grant, polgári ’s vallási felsőséget a’ patriarcha gyakorol. Éppen oly viszonyban áll velök, mint egykor a’ főpap az izraelitáknál. Az öregek gyűlése még meg van, de legkisebb befolyása sincs. A’ halálra méltó bűnösökön még mindég a’ vérbeszóló részén eleget ’s a’ bűnös az erősen tisztelt templomokban még mind ugyanazon védelmet találja, mi hajdan a’ hat szabad izraelita városban létezett. A’szokott, de igen nehéz büntetés, mit a’ patriarcha szab, nemcsak az anyaszentegyházbóli, hanem a’ társaságból is kirekesztés, melytől a’ nép erősen fél. Egy nagybéfolyásu ember éppen azon utszában , melyben mentem, e’ büntetés alatt volt ’s ugyan azért senki sem közlekedett, nem társalgott vele ’s ezért kérőnek engemet is, hogy háza elkerülése tekintetéből egy nagy kerülő utat tegyek.” E’ nép elénk becsület-vágyjának némely példáit beszélik. A’ vérboszút még egész szigorúsággal megtartják. „Két testvér közegyetértéssel együtt lakott ’s mindeniknek egy-egy nagyreményű fia volt. Egyik az atyák hon nem létében kiment egy fát levágni, unoka testvére, mivel a’ fa atyjáé volt, tiltá attól; de az első rá sem ügyelt, a másik tehát atyja lőfegyverét a’ házból kivivé ’s unokatestvérét azon helyben egész hideg vérrel agyon lövé. Ha közszokás szerint a’ vérboszú le ne csendesittessék, ez esemény az agyon lőtt fiú családján eltörölhetetlen mocsok lett volna. A’ gyermekétől megfosztott atyát, a’ természetes vérbeszúlót, csak testvére fia vére csendesitheté le ’s mielőtt a’ nap másodikszor lehaladott, mind két fiút egy sírba temeték.” A’ nestoriánusok patriarchája magas hivatalát bölcseséggel ’s mérséklőleg viszi. Még addig szerencsésen sikerült a’ merész hegyi nép és szomszéd kurdok köztti jó egyetértést fenntartania. Dr. Grant ottlétében a’ patriarcha két fogoly kurdra monda ítéletet, kiknek nemzetségéből egy kevéssel azelőtt két nestoriánust ölt vala meg. A’ gyilkosságban mind kettő ártatlan volt, de minthogy a’ gyilkosok törzsökbeliek voltak, nehéz vala a’ patriarchának megmentésökre valamely ürügyet találni. Végre hoszszas tanácskozás ’s a’ történet puhatolgatása után igy határozott: „minthogy a’ két nestorianus a’ fogoly kardokat házába vitte, azokat némileg vendégeiknek tekinthetni; nem lehet tehát őket kivégeztetni, hanem csak békepénzt tartoznak fizetni.” A’ dolog igy szerencsésen eligazult. Csuda látvány. XI-dik Károly svécus király életéből. II-dik Kerestély a’ vérszopó zsarnok ’s kényúr, Svéczia koronájától megfosztatván ’s az országból kiűzetvén, a’ derék ’s lelkes Vása Gusztáv választaték 1523-ban királyságra ,s utódait a’ korona birtokában megerősíté. A’ Vása házból 9-dik uralkodó vala XI-dik Károly, a hadakozó X-dik Károly fia, ama hős