Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-02-25 / 16. szám

HON ÉS KÜLFÖLD 1841. (Első félév.) Kolozsvár. Csütörtök februarius 25-kén 1847. Tartalom ! ML i^y.irlioiii megyei oklevelek. Hőség 's om­ildovat. Klegytár. 16-dik szám. ^l v ag­y.)riioiii megyei oklevelek. (Folytatás.) Itt következik a’ bihar-megyei közgyűlésen­­. Csengery Imre aljegyző ur által szerkezett’s­­elol­vasott szegények ü­gyébeni véleményes jelentés. — „Alólirtak, mint az 1840-dik évi december 14-ki közgyűlés 4758 — 4759 száma alatt kinevezett bi­zottmány tagjai, a’ tavalyi termények öszszeségé­­nek és a’ szűkölködő adózók ’s úrbéres telkü ne­mesek számának öszszeírásai folytában, a’ mutat­kozó szükség kipuhatolására, úgy a’ megyebeli ne­messég által ajánlandó ’s a’ királyi kincstárból ké­rendő segedelem mennyiségére ’s a’ nemesi ajánla­tok útján eszközlendő közmunka kijelölésére nézve véleményes javaslat készítése végett küldetvén­ ki, megbízatásunkban, a’ körülményekhez képpest, kö­­vetkezendőleg jártunk­ el. Jelesen: Folyó hó 21-dike volt a’ nap, melyen elnöki egybehivásnál fogva, üléseinket megkezdettük. ’S az idő, mely öszszeülésünk napja és e’ közgyűlés határideje között eső volt, már külömben is szűk korlátok közzé szok­ta munkálatunkat; de miután az öszszeirások részint csak ezen napokban mutattat­­tak­ be, részint még be sem adattak ,s másfelől fel­adatunk teljesítése az öszszeirások eredménye ál­tal feltételeztetett, az elnöki egybehivásnak mind eddig el kelle maradnia. És vajha legalább ekkorra állottak volna előttünk az öszszeirások ! Azonban fájdalom, a’ megyei végzés szava, mely az öszsze­­irásokat folyó hó I­I-kéig bévégeztetni rendelte, né­mely tisztviselők által még egybeülésünk napjáig sem töhtetett—be és az öszszeírások egy része az al­kalommal sem terjesztetett­ elő, így sem az öszszes körülményekkel, sem a­ valódi szükség arányával meg nem ismerkedhetvén, két mód között lehet­ választanunk : vagy igen hi­ányos munkálatot készí­tenünk, vagy jelentésünk bemutatására, az öszsze­irások bevétele után, újabb határnap kitűzését kér­nünk. De feltünék elménkben a’ gondolat, hogy a’ szükség időt nem várhat ’s minden további kése­delmet veszély­ével torol­ha­t­ viszsza ; feltünék az ag­godalom és kötelességmulasztás érzete, ha, hogy e­zen közgyűlés, mely a’ nemesség nagylelkűségét vala igénybe veendő ’s melynek czélja és napja, a’ hírnek szárnyain, a’ megye és ország figyelmét egyaránt felhívó, kívánatos eredmény nélkül volna kénytelen eloszlani. Megragadok tehát az egyetlen módot, minélfogva e’ tömkelegből menekülés kinál­­kozék.­­S alálirt aljegyző felhivása következtében magára vállaló, hogy mind a’ bémutatott, mind a’ még beérkezendő összeírásokat, a’ megyei utasí­tás figyelemben tartásával, átvizsgálván ’s észrevé­teleit, a’ kikerülendő hi­ányok tekintetében, előter­jesztvén, átalános egybeszámítást és kimutatást fog kidolgozni, mely, ha ne talán teljes, és az egész megye állapotjára kiterjedő nem lehetne is, a’ teen­dőkre nézve alapul vétethessék. Ily helyezetben jött­ el a’ hónap 23-dika, mi­dőn, mint előre kiszabott napon, második ülésünket tartottuk. Alálírt aljegyző, befejezett munkálódása eredményéül, az 1-fő szám alá csatolt jelentését mutatta­ be.­­S ezen jelentés, az időközben beadott öszszeírásokat is magában foglalván, már csak há­rom egész szakaszra, és két szakasz egy egy ré­szére, melyeknek öszszeirásai még mindég nélkü­­löztettek, nem terjeszkedett­ ki. Ámbár pedig az é­­rintett fogyatkozás mellett ekkor is csak csonka ki­mutatás állhatott előttünk; ámbár a’ beadott öszsze­­irásokban is, a­ jegyzői jelentéshez képpest, több nemű hi­ányok voltak észrevehetők , mindazáltal, a’ hátramaradott kevés öszszeirások béérkezéséhez is reményünk lehetvén ’s az öszszeirásokbeli hi­ányok, leginkább a’ n. m. m. kir. htv tanácshoz felküldendő ívek közzül, mutatkozván, az utóbbiakat későbben is kipótolhatóknak ’s az előterjesztett számításokat és egybevetéseket elegendő kiindulási pontoknak tartottuk, melyek szerint eljárásunk biztosan irá­nyozható legyen. Továbbá alelírt jegyző, 23-dikától mai napig beérkezett öszszeírásokra is, kellő figyelmet fordí­tani meg nem szűnvén , ezek iránti jelentését, az újabbban kiigazított egybevetésekkel együtt a’ Il­dik szám alatt ismét elünkbe terjesztette, így jön, hogy az öszszeirások minden szakasz részéről, bé vannak ugyan már mutatva, de a’ számításba nem mind vétethettek­ fel. És ha már most, a’ Il­dik számú jelentéshez C alatt rekesztett egybevetés során, az öszszeirá­sok eredményét veszszük tagiakat alá, a’ szűkölke- és segedelemre méltó családok száma lészen : a) a’ váradi járásban . . 5124. b) a’ sárréti járásban . • 3972. f) az érmelléki járásban . 949. (f) a’ szalonkai járásban . *5341. e) a’ belényesi járásban . 5495. ’s öszszesen az egész megyében 20,881. mely számban azonban, az esküdt Neuman Sándor úr ál­tal véghezvitt és summázni nélkül béadott, úgy a’ szolgabiró Baranyai Ferencz ur által ma bémutatott öszszeirásokbéli mennyiségek, benn nem foglaltatnak. Ha pedig a’ segedelemre méltó szűkölködő családok tagjainak öszszeségére tekintünk , — ha meggondoljuk, miképpen ily szűkölködők 10

Next