Honderü, 1843. január-július (1. évfolyam, 1/1-26. szám)
1843-02-25 / 8. szám
8. SZÁM. SZOMBAT. febr. 25. 1843. MŰSZEREIM NAZA! legmagasztosbika a szavaknak, mellyek emberajakról szakadhatnak; fönséges eszme, és mennyei, melly ha a szívben vérré forrt, képes félistenekké ihletni a gyarló halandókat, s óriási erőt kölcsönözni az akaratnak, mellyet világi viszonyok, és a sors’ aczélkezétől nemzetekre mért bal körülmények gyakran, oh — mi magyarok érezzük azt sajnosan! — igen gyakran tartanak lenyűgözve a porhoz, mellyet taposunk. És boldog, ezerszer boldog a nemzet, mellynek hölgyeket adott az ég, kiknek lángkebelében e magasztos eszme megtestesült! Nála a férfiú csüggedező akaratát hatalmas inger edzi szilárddá, és sújtsa bár a végzet’ kényúri ostora, reá a csapások’ kínos napjaiban kitartó szent erőt a lelkes hölgykebel siet árasztani. Bocsánat, szép hölgyek, hogy ártatlanul zajos vigalmaitok közben olly komoly szavakkal járulunk elétek. De itt — úgy hisszük — az ideje, hogy TI. őrangyalai ama szebb jövőnek, melly e nemzedék reménydús ifjaiban ez árva hazának édesmosolygva földereng, túl az öltözék tarka piperéin és a vigalmak’ szívderítőleg tünedező perczein, megszoktassátok szerájkebleiteket a komolyabb tárgyakhoz, mert jaj volna !