Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)
1843-09-16 / 11. szám
11. SZÁM. SZOMBAT. sept.’ 16. 1843. JÓSIKA MIKLÓS REGÉNYEIRŐL S A REGÉNYIRODALOMRÓL ÁTALÁBAN. PETRICHEVICH HORVÁTH LÁZÁR. III. Láttuk futólagosan odavetett s múlt számunkba igtatott töredékvázlatunkból, mi ős korokra lehet fölvinni a regényirodalmat. Láttuk a regényest és a regényt, mikép terjesztő ki világszerte bűvös irodalmát az, mint változtató tárgyait, modorát és stíljét a különböző korszakok befolyása alatt emez. Láttuk azt is, hogy minden időben voltak és lesznek ez irodalmi nemnek barátai és üldözői, de érintettük az apályt is, mellyel ezeknek mivolta koronkint szenvedett. Annyi igaz, hogy — míg honunk’ irodalma alig ismerkedik meg a regényekkel — múlt század’ vége felé más nemzetek már csaknem száműzni kezdék azokat. Britthonban a hires Richardson és Sterne alig hogy feledve nem voltak. Johnson Samuel’ Rasselas ja elvesztő érdekét, s ha még Fielding olvastatok, azt Wakefieldi lelkészének köszönhető. Frankhonban Racine, Marivaux, Voltaire, Rousseau és utóbb St. Pierre, Olaszországban pedig a híres Riccobini személyesíték inkább az a tájt e nemet, és kivált a levelekben írott regények — mellyekben, mint elmésen mondja Chateaubriand, már nem az embereket, hanem az embert látjuk — még kedvelve valának. E regények többnyire mi szent hévvel kezdődő indulatnak lassan kinti elhamvadását, elporlását mutaták, s készíték már eleve jelenkorunk’ nyavalyáját, századunk’ama lassú lázát, melly ájuldozó fanyalgást és unalomcsömört ad kedélyünk t