Honderü, 1844. január-június (2. évfolyam, 1/1-26. szám)
1844-01-13 / 2. szám
2. SZÁM. SZOMBAT. TÉLHŐ 13. 1844. 3 A MERENGŐHÖZ. Hová merült el szép szemed’ világa? Mi az, mit kétes távolban keres ? Talán a múlt, idők v sötét virága, Min a csalódás’könnye rengedez ? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek’ réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csalaton kergeted? Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog olly kevés. Ábrándozás az élet megrontója, Melly kancsaiul festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá tehetne ? Kincs? bír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget, Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak ollyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid’ távolába : Egész világ nem a mi birtokunk, A mennyit a szív felfoghat magába. Sajátunknak csak annyit mondhatunk. 1