Honderü, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-15 / 2. szám
22lítése, miként állott az éltető személyzet magyarokból, még azon udvari hangulat’ fölfogására is visz, hogy az bizony minden egyéb szolgálatban is honi színű volt. Lám a sütőfőző sereg, Bucsányi Korlátkői Péter, főélelemtáros, (dispensator, főkamarásmester) alatt álló, segítő pedig tisztében Mórocz. A király’ udvarnokai közöl említett Hampó püspök-tárnok számadásaiban Székes László, Szekeressy, Horvát Márk, Berényi Péter jő elő, a 41. 74. 109. lapon. Levélhordó futárul : Vér Endre, 75. Herczeg Peti, apród, 65. Mindszenthy Mósi 65 és 71. Mezesy Jankó apród, 60. Morgay Gazsi 58. Kun Palkó, 56. Vasas, apród 49. Sárkány Laczi 72. Horvát Máté, Szegedi Ferkó, 119. Csonka Gazsi. Fel van a király’ szolgái közöl jegyezve, Horvát Miklós, Rojthy, kiket karddal daliákká szentelt, (in militem creavit) honnan a szentelt vitéz czím eredeti. Udvari vagy belhuszárai voltak, kik őt és a királynét útjában kisérték; név szerint: Papi János, Gyóni Miklós, Batkay, Thur Berczy, Kenderesy, stb. Komornyika volt: Kakas Lőrincz. És ezen többféle rendnek’ magyar életében kétségen kívül magyar színt várta, minden cseh, lengyel, horvát, rácz, német is, ki hasonlóan velők szolgált, Budán, nem a cseh, lengyel, horvát, rácz, német, hanem kikötőleg magyar király’ udvarában. Azon ajtóőrség, melly tizenként soroztatott a Felség mellé nógrádmegyei Oroszi nevű faluból, korántsem marad a különbuzó orosz csapat. Olasz udvari festőre Batha is kapkodott fel a magyarból, tálján azt hamar megtanulta, s akkor II. László’ udvari fördőse sem Ka iser h a d o skodott, hanem Felhévizett, magyarul szólt az udvar’ embereihez, kik neki a király’ odamentét megvivék. Hampó a fördőst is fizetgető, valamint a királynak Miklós nevű pályáját, s medvetánczoltató oroszait. S mit szült már hát az ország nemzetiségétől kezdve az udvar belsejéig és egészen aljáig beterjedett magyar társalgás még a lengyel Dobseban is? Azt, hogy a Jagelló vér kénytelen vola tisztelni a rászállott magyar udvari hangulatot, megtanuta maga is néhány magyar megszólítást, fe 7. leletet; fiát Lajost s leányát Annát pedig s már úgy nevelő lengyelből egészen magyar királyi sarjadzatta, miként a franczia Bourbonból nápolyi, olasz és madridi spanyolság lett. Ha meg e képről Buda városáéra pillantunk, nem hasonlóan a magyar nemzetiségbe sodortatott résznek fogjuk-e találni a megokosult vendégek’ egyéneit ? Tekintsünk Buda’ tanácsának azon ta 'nuiratába, mellyet II. László király’ szóbeli meghagyására Karansebes városi küldötteinek u m. Szthoryka István nevű bírójának és Nagy Tamás karansebesi eskütt polgárnak 1498-b. junius’ 30-kán azon okból ada ki, szabadalmai’ átírásával, miből Kolozsvárral azokat közlé. A tanairat’ elején következőleg áll Buda várának akkori tanácsa: Kanczicz János főbíró, Arnol1 h János jövedelembiró, Svecz György, Pólyák Pál, Jó Barnabás, Ebendorfer Miklós, Kalmár Demeter, Schaut Tamás, Pécsi János, Garbner János, Thetheni Péter, Krondorffelder Zsigmond, Tar Barnabás, Újvár városa s Pest és Budahegyen eskütt polgárai. A főbiró látszik az évben német volt, a jövedelembirót a jegyző tetszése szerint választható német neműből „aus deutscher art“ (hogy egymás’kezére dolgozhassanak ugye?), a ritka betűkkel szedett nevek német hangzatúak, tehát két magyar közt egy német, két német közt egy magyar szék biráskodott. Fönn volt ennélfogva még ezen elegyítés, melly a német vendégnépnek a gazdaország ellen feltürközéseit eleinte legalább egy kisigakara elbomlitani, de hihetően magok Ebendorfer és Krondorffelderék is roszalák már most a IV. Béla s Kun László’ németei összedugását, és inkább, magyarul tudva, szépen, józanon Budájok’ királyi magyar udvarát utánozák. 1509-b. Buda’ bírája Tetemi Péter volt. „Nos Petrus Thetemi , judex, jurati que cives castri nostri novi