Honderü, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-07-08 / 1. szám

emzetek’ betegsége volt a költészet iránti rész­vétlenség s a méltányta­lanság ihlettjei’ ellené­ben. Cervantes, a talán legkiválóbb eredeti lángész, melly valaha élt, szükségben halt el a madridi országúton, mint Spencer a dublinin. A derék Tasso egyik epigrammjában macskáját szólítja föl, hogy éji munkára kölcsönözze neki szemei’ világát, mert pénze nincs, hogy ezt besze­rezhesse. Dante, az olaszok’, Camoens, a portugallok’ Homerje — mindketten elűzet­­tek s bebörtönöztettek. Damon, kinek mű­vei az udvart s várost annyira mulatók, Boi­­leau szerint a nyarat ing, a telet köpeny nélkül tölté el, s kényszerült Párist odahagy­ni, hol az erénynek nem vala többé tűzhe­lye. Azért mondá egy franczia : kórházat kellene építeni elszegényült elménetfők’ szá­mára, mellyet aztán joggal gyógyíthatlanok’ kórházának mondhatnánk. De mi magyarok szeretjük a költésze­tet ! — lám alig virad fölöttünk, a kakasok kukorikálnak, s a gályák közös üdvözlőn foly szerte a csalogány hajnalszava. Avatott uj­jak’ pengése hangzik szét és él, alkalmatlan macskazenék bántják füleinket, s mint Ho­­rácz mondja : okos vagy ostoba, mindnyá­jan verset csinálunk. Igen, mi szeretjük a költészetet! — lám ifjaink’ fantáziája az iskolaporban is föl bir magasztosulni, s lelkesedése’ túlcsapon­­gásában hosszú vajúdás után egykét caden­­cziát kigyúrni, míg a tanító hévvel szóno­kol a tudományok’ becse­­s hasznosságáról — a falaknak; lám ifjaink honn is csak köl­teményeket olvasnak, tanulnak be és sza­valnak és verselnek, mert ez mindenek fö­lött szükséges, és hasznosabb a leczkéknél, mellyek e mellett elhanyagoltatnak ; hiszen ők szónokoknak készülnek, a haza’ szónoki­nak, a költészet pedig virága az ékesszólás­nak. Ő a tejjel és mézzel folyó Magyaror­szág azért olly gazdag tejjel és mézzel e­­resztett üres szavakban! De így van ez megírva egyéb nemze­tek történetkönyveiben is. Petrarca vádolja korát, kora ifjait a költészeti düh miatt, s vádolja önmagát e man­a akaratlan okozó­jául .Minap egy atya látogata meg — igy költészetünk* érdekében.

Next