Honderü, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-08 / 1. szám
emzetek’ betegsége volt a költészet iránti részvétlenség s a méltánytalanság ihlettjei’ ellenében. Cervantes, a talán legkiválóbb eredeti lángész, melly valaha élt, szükségben halt el a madridi országúton, mint Spencer a dublinin. A derék Tasso egyik epigrammjában macskáját szólítja föl, hogy éji munkára kölcsönözze neki szemei’ világát, mert pénze nincs, hogy ezt beszerezhesse. Dante, az olaszok’, Camoens, a portugallok’ Homerje — mindketten elűzettek s bebörtönöztettek. Damon, kinek művei az udvart s várost annyira mulatók, Boileau szerint a nyarat ing, a telet köpeny nélkül tölté el, s kényszerült Párist odahagyni, hol az erénynek nem vala többé tűzhelye. Azért mondá egy franczia : kórházat kellene építeni elszegényült elménetfők’ számára, mellyet aztán joggal gyógyíthatlanok’ kórházának mondhatnánk. De mi magyarok szeretjük a költészetet ! — lám alig virad fölöttünk, a kakasok kukorikálnak, s a gályák közös üdvözlőn foly szerte a csalogány hajnalszava. Avatott ujjak’ pengése hangzik szét és él, alkalmatlan macskazenék bántják füleinket, s mint Horácz mondja : okos vagy ostoba, mindnyájan verset csinálunk. Igen, mi szeretjük a költészetet! — lám ifjaink’ fantáziája az iskolaporban is föl bir magasztosulni, s lelkesedése’ túlcsapongásában hosszú vajúdás után egykét cadencziát kigyúrni, míg a tanító hévvel szónokol a tudományok’ becses hasznosságáról — a falaknak; lám ifjaink honn is csak költeményeket olvasnak, tanulnak be és szavalnak és verselnek, mert ez mindenek fölött szükséges, és hasznosabb a leczkéknél, mellyek e mellett elhanyagoltatnak ; hiszen ők szónokoknak készülnek, a haza’ szónokinak, a költészet pedig virága az ékesszólásnak. Ő a tejjel és mézzel folyó Magyarország azért olly gazdag tejjel és mézzel eresztett üres szavakban! De így van ez megírva egyéb nemzetek történetkönyveiben is. Petrarca vádolja korát, kora ifjait a költészeti düh miatt, s vádolja önmagát e mana akaratlan okozójául .Minap egy atya látogata meg — igy költészetünk* érdekében.