Honderü, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-11-25 / 21. szám
Dalvilágba szálltam én is, Leng előttem száz virág; Mellyikéhez nyúlhatok, hogy Meg ne szóljon a világ ? Véresen vonul keresztül Lelkemen a múlt idő . — Fáj szivem, de néma lantom, Csak szemem harmatja jő. Mert bár ennek ködhonából Sok keservet ismerek : Gyönge lanttal, gyönge ajkkal Róla szólni nem merek. S a szív ideálvilágát áttekintem hirtelen, ki ne hallott volna regét Allhambráról, allah dicső földi paradicsomáról, ki ne olvasott volna e földi édenbájos odaliszkairól , kiknek varázskelleme felejtető Allaol csak ábrándkéj mosolygott A valóság képiben. S visszaszálltam : — képzeletben Érzelegni kábaság ! Mért epedjek semmiért, hogy Megnevessen a világ ? . . S visszaszállván a jelenbe, Álltam egy domb bársonyán, S fölczikázó érzelemmel Széttekinték a hazán. Láttam őt , s mint bérczein túl A fénynap leáldoza, Öntudatlan felsohajték : „Légy a üdvez szent Haza! LEONTINE. hambra’ Kalifáival Mahomed' hetedik ege kecses hurait, kinek vérét ne hozta volna sebesebb mozgásba egy Zajda, Zarajda, Zarahajda név, ki nem olvasott az arabokrul. A LEGELSŐ DAL. ZELIMA. MÓR REGE ALLHAMBRÁRÓL. PÉTER KÁROLYIUL. — 403 — jutott mind természeti, mind polgári tekintetben az afrikai beduin nőknek. Az afrikai beduinek nem szokván dolgozni, s csak a lovak, tehenek, öszvérek s szamarak’ ekének vezetése lévén egyedüli foglalkozásuk, — minden más életgondok és terhek a szegény nőt nyomják. Ha a ház- vagy sátorépítésre fa kell, azt beszerezni az asszony kötelessége. Ha víz kell bármi messze forrásból, asszonyok mennek meríteni, s azt görbedve hozzák vissza. Ők szántanak, vetnek, őrlenek, sütnek, főznek, sőt még a vándorsátort is ők építik s hordják egyéb élelemszerekkel vállaikon, midőn férjeik ló, öszvér vagy szamárháton, teljes kényelemmel, könyörületlen érzéketlenségben ügetnek előttük. E szegény nők valóban, mivel sem élvén jobb sorsot az igás bároménál, a nyomor, fáradságos élet, gond és silány táplálkozás’ terhe miatt testben, lélekben kénytelenek eltörpülni, — s épen nem csoda, ha ellenképei kelet’ rózsáinak. A Ganges tájékiak végre igen kedves s türhetőszép hölgyek ugyan, de igen alacsonyak és szárazak, mit részint az éghajlat’ túlheve, részint a szerfölötti korai testek’ kifejtését megelőző férjhezmenés is — mi 10—12-d. éveikben többnyire megtörténik — okozzák. Ennyi a kaukazi fajról. A többiekről máskor — tán többet. MÉSZÁROS KÁROLY. — —