Honderü, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)

1845-11-25 / 21. szám

Dalvilágba szálltam én is, Leng előttem száz virág; Mellyikéhez nyúlhatok, hogy Meg ne szóljon a világ ? Véresen vonul keresztül Lelkemen a múlt idő . — Fáj szivem, de néma lantom, Csak szemem harmatja jő. Mert bár ennek ködhonából Sok keservet ismerek : Gyönge lanttal, gyönge ajkkal Róla szólni nem merek. S a szív­ ideálvilágát áttekintem hirtelen, ki ne hallott volna regét Allhambrá­­ról, allah dicső földi paradicsomáról, ki ne olvasott volna e földi éden­­bájos odalisz­­kairól , kiknek varázskelleme felejtető All­aol csak ábrándkéj mosolygott A valóság képiben. S visszaszálltam : — képzeletben Érzelegni kábaság ! Mért epedjek semmiért, hogy Megnevessen a világ ? . . S visszaszállván a jelenbe, Álltam egy domb bársonyán, S fölczikázó érzelemmel Széttekinték a hazán. Láttam őt ,­­ s mint bérczein túl A fénynap leáldoza, Öntudatlan felsohajték : „Légy a üdvez szent Haza! LEONTINE. hambra’ Kalifáival Mahomed' hetedik ege kecses hur­ait, kinek vérét ne hozta volna sebesebb mozgásba egy Zajda, Zarajda, Za­­rahajda név, ki nem olvasott az arabokrul. A LEGELSŐ DAL. ZELIMA. MÓR REGE ALLHAMBRÁRÓL. PÉTER KÁROLYIUL. — 403 — jutott mind természeti, mind polgári tekin­tetben az afrikai beduin nőknek. Az afrikai beduinek nem szokván dolgozni, s csak a lovak, tehenek, öszvérek s szamarak’ ekének­ vezetése lévén egyedüli foglalkozásuk, — minden más életgondok és terhek a szegény nőt nyomják. Ha a ház- vagy sátorépítésre fa kell, azt beszerezni az asszony­ köteles­sége. Ha víz kell bármi messze forrásból, asszonyok mennek meríteni, s azt görbedve hozzák vissza. Ők szántanak, vetnek, őrle­nek, sütnek, főznek, sőt még a vándorsátort is ők építik s hordják egyéb élelemszerek­kel vállaikon, midőn férjeik ló, öszvér vagy szamárháton, teljes kényelemmel, könyörü­letlen érzéketlenségben ügetnek előttük. E szegény nők valóban, mivel sem élvén jobb sorsot az igás bároménál, a nyomor, fárad­ságos élet, gond és silány táplálkozás’ terhe miatt testben, lélekben kénytelenek eltör­pülni, — s épen nem csoda, ha ellenképei kelet’ rózsáinak. A Ganges tájékiak végre igen kedves s türhetőszép hölgyek ugyan, de igen ala­csonyak és szárazak, mit részint az éghaj­lat’ túlheve, részint a szerfölötti kora­i tes­­tek’ kifejtését megelőző férjhezmenés is — mi 10—12-d. éveikben többnyire megtör­ténik — okozzák. Ennyi a kaukazi fajról. A többiekről máskor — tán többet. MÉSZÁROS KÁROLY. — —

Next