Honderü, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)
1846-01-13 / 2. szám
emberiséget sértő álhit volna. Mihelyt a nemzetnek minden tagja nemzetiségéért lehet, művelődésének sükeresítésére tesz : épen olly méltó a nemzetek’ tiszteletére (ha csekély is számra nézve), mint ama nagy nemzetek. Az én hitem szerint nemzet nem azért érdemel tiszteletet, mivel száma nagy, hanem inkább ha kicsin, de nemzetiségét mégis dicsően megérteni, fentartani s kifejteni képes. És pedig minél kisebb nemzet, minél kisebb testerő képes süketítni ezt , ott annál magasztosb (nagyobb szellemere rejtezvén) közhódolatra számíthat. Hogy pedig a magyar számra is valaha azon nagy nemzetekkel versenyezhessen, mellyeket eddig bálványoztunk, ismét csak magától nemzeti kötelességének hív betöltésétől függ. Tegyük az eddig csak névről magyar anyákat magyarokká, hogy a magyar nemzedék magyar legyen, ez legbiztosb eszköz magyar szaporításra. A Tisza, eredeténél, átléphető forrásba, de nem szégyenelvén medrébe barátságosan omlani számos folyó , az alföld’ síkján gőzösöket hintázó büszke folyammá szélesül; ha nem mulasztjuk egyesek nemzetünk’ szélesítésén munkálni, e sajátságos nemzetiségünk egykor az alföld’ síkjaként terülend el. A lelkes felszólaló olly hurt pendíte meg, melly lehetetlen, hogy minden értelem s érzelem tisztázta kebelben viszhangra ne találjon. Mi érdekelhet bennünket korunkban közelebbről, mint nemzetiségünk’ valódi műveltséggel párosult terjesztése? E szózat’ írójának szellemében ez hatályosan ébresztetnék föl szunnyadozásából, ha a főrendü nő’ neveltetése a felszólaló’ elve szerint kezeltetik azon szellemi kincseket, mellyeket dús helyzetadta sokoldalú képezettsége ruház reá, hona’ felvirulására kamatoztatja : nincs nemzet, melly előtt pirulnia kellene, nincs férfiú, ki őszinte tiszteletét megtagadná a hazája’ érdekeit sajátjává tett főrendü nőtül. ----—-------------------------------__— A melegkeblü felszólaló’ eszméjének átalánosítása tehát egy nemzet’ helyeslését igénylő; pártoltatása olly szükséges, olly sürgető, hogy az ezt életbe léptetendő lelkes egyén egész haza’ forró hálájára érdemes. Azért sarkaljuk minél többen a szőnyegre hozott fontos ügyet, mert valamint több szem többet lát, több torok hangosabban kiált, több toll többet ir, több irat többtül olvastatik , úgy több olvasás több kebelben, agyban csíráztat eszméket, melylyekből virulhat föl a tett. Véleményem szerint akármelly ország valódi fölvirágzását csak akkor remélheti, midőn abban a nemzet már alakult. A magyar hon alapítói szinte ezer év előtt kijelölték erős karaikkal, hol kell nekünk őstörzsökünktől elszakadt keleti, népnek alakulnunk, de ez, kül- és belviszályok, kül- és bölcselszövények és tévelyek miatt, mai napig is csak keletkezésben, akaratban forrong s mindaddig nem is forrhat nemzeti testté, míg nyelve tarka (jól megértessem : magának a magyar nemzetnek is tarka); mindaddig csak foltozgattunk a nemzeti jóléten, míg nemzetté nem alakulunk. — És nemzetalakításra egyedüli eszköz a nyelv. — Az anyanyelv’ művelések átalánosítása azon egyetlen kapocs, melly a társaság’ millióit rokonítja. Ezt kell tehát művelnünk, ezt kell hazánk’ milliói’ birtokába juttatni, hogy megértvén egymást, öszhangozva munkálhasson kiki egyéni jólétén, mellyből viruland föl aztán a nemzet’ jóléte is. E felszólalás egyedül a főrendü növendékek’nemzetiesb neveltetését tárgyazza és nyomosan fejtegeti, hogy miért legpietöbb ezen osztálynál az átalakulás’megkezdése vagy is az új nősarjadékoknak olly iránybani neveltetése, hogy azok’ szellemi képezettségükböl semmi esetre ne hiányozzék a nemzetiség, hanem hogy ebben saját érdeküket benn lenni megismerjék. Igen helyesen kiált egy helyen a nemes buzgalmügyfél: A főrend vezette tévútra honunkban a nőnevelést, neki kell a zászlót a megtérés-------—------------------------------- 22 —