Honderü, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-07-07 / 1. szám
A NEMZETI SZÍNHÁZRÓL. (Folytatás.) i már a megbukott darabokat illeti, hogy többnyire bérszünetben adatni szokott megbukottságokkal közönséget ne untassatok, hogy a derék színészek’ idejét, erejét egyszernél többször nem adhatandott drámákra fecsérelni ne kényteleníttessetek, szóval hogy jobb drámáink legyenek, s azok művésziekben előadvák, arra csak egy módot tudunk, de biztosat, sikerest és nagyon jutányost. Mellőzzétek el a színbíráló választmányt, s minden helyén van. Ki is látott igazgatást, melly tudósokra bízza a legpraktikusabb feladatát a színpadvilágnak? Mi köze élénk tapintatnak, drámai gyakorlatnak, színészeti egyéniségek’ helyes felfogásának, mi köze a színházigazgatás’ leglényegesb lényegének a tudós académiával? Avvagy nem buknak-e rendre az elfogadottak, s nem mernénk-e azok közöl, mellyek visszadobatnak, akárhányat valóságos jó sikerrel előadatni? Az 50 aranynyal jutalmazott Kalandor , mellynek notabene a Szökött katona lön feláldozva, a csak nagy bajjal és pártfogásokkal színpadra juthatott Kalmár és Tengerész, a visszadobott Egy magyar király, a sok elfogadott daraboknál sokkal jobb s választmányilag mégist elutasított több más eredeti színművek’ társaságában kezünknél levő Hallgatni fogok stb elegendőleg bizonyítják állításunk alaposságát. Igazgatásnak ismerni kell a kor’ kivonatát, a jóizlés’ szabályait, a drámai törvényeket, a színházi közönség’ ízlését, a színpadi erőket : ő — kinek mindezt ex offo ismerni kell — ő legyen és nem más a biró; mert jaj annak, ki más’ szemével lát, más’ szájával eszik stb. Ha pedig eredeti drámáink ki nem állják a szigorúbb próbát, ott van egész Európa’ színpadi kincsvilága. Dolgoztassátok át ahhoz értő, jól fizetett írókkal (mert bizony 10 forintért csupán koldus dolgozhat át lélekismeretesen idegen műt, s csak is híg leve lesz olcsó húsnak) a különböző irodalmak’ legjelesb terményeit, s lesz repertórium ollyan, hogy nem fog többé gomba nőni színházba vitt szegény fejünkön a nagyszerű unalomnak miatta. Arra, mit minap állított a Honderű,hogy t. i. az igazgatás az új bérlet kezdetén Ígéreteket ten, mik meg nem tartatódtak, azt felelhetné talán az igazgatás : mutassa meg nekünk a Honderű, hol és mikor ígértünk mi hivatalosan újdonságokat? — Hiszen épen ez a baj uraim, hogy semmit sem ígértetek hivatalosan , ezért sürgetjük mi mindig az év elején kiadandó s az év folytában hűn megtartandott színházbérleti programunkat , mert zsákban macskát nem kell árulni; hadd tudjuk, miért fizetjük páholyainkért a drága 700 pengő forint évi bért, melly csak 100-zal kevesebb mint a világ’ legel-