Honderü, 1848. január-április (6. évfolyam, 1-13. szám)
1848-01-22 / 3. szám
SZOMBAT. TELHO’ 22. 1848. MEDVE IMRÉTŐL S zellemi művelődésünk’ gátjai között áll még politikai kiskorúságunk. Ezt ugyan merész állításnak fogják venni némelyek, de azért véleményemet elmondhatom róla, hisz a proletáriusnak szabad lenni kontár politikusnak is. A szellemi művelődés is csak úgy fejlődhetik ki, ha szabadabb térben mozoghat, ha a nyilvános polgári életre kihathat, és ott tápláló anyagra talál, míg a szellemi művelődés csak bizonyos körben vagy vonalak közt halad előre, addig a nemzetnek kiskorúságát tagadni nem lehet. Hiába beszélünk fontos képpel, mintha a világ’ minden politikai tudományát reggelire megettük volna, a politikai kifejlődés’alphájánál tovább nem mehettünk. Mutatják ezt megyei és országgyűléseink , sőt mi több minden sociális intézkedéseink is. Magyarországban az intelligencia csak a privilegiált osztályok’ tulajdona, mert ezeken kívül senki részt nem vehet az alkot- mányos élet’jótéteményeiben, és némely lágyfejű bölcs ezen állapotot a municipalitás’ sérthetetlenségével főn akarja tartani, s hiúságból ellensége a centralisatiónak valamint az észtországában, úgy a politikában. Nem akarom névről névre megnevezni azon fracti- tcót, mely félszeg theoriáival el akarja árasz- sz tani e hont, mely ott keresi a hibát, hol nem létezik, és mindent összevissza hadarva, mindent csak a szóvirágokkal, melyeket itt ott összecsempészett, akar kivinni, hogy a tudatlan tömeget félrevezetve, a zavarosban maga halászhasson. E nemzet’ méltósága igényli, hogy a haladás ne csak a korifeusok’ útmutatása szerint történjék, hanem az egész nemzet’ közvéleményén alapuljon. Mi csupa nepotismusból oly elveket is pártolunk, melyek egyenesen romlásunkra szolgálnak, és demoralizálnak bennünket. Nézzük meg nyilvános életünket, hogy elveinknek túlnyomóságot szerezzünk, koránsem az észnek és meggyőződésnek hagyunk tért, hanem a rá- beszélésnek, a korteskedésnek, a pénznek, a megvásárlásnak. Valljuk meg őszintén, mél- tányoltatik-e nálunk a tudomány, műveltség, képzettség akkor, ha valamely hivatalt elnyerni óhajtunk; nálunk két út van a hiva- tal’ elnyerésére, az egyik vagy másik párt’ elveit követni, s mindenütt meggyőződést és becsületet eladni. Van-e ott kifejlett politikai élet, hol ily conjuncturákkal lehet kenyeret szerezni, van-e ott csak nyoma az önállóságnak? — Engedjenek meg tisztelt olvasóim, ha e tárgygyal talán figyelmüket oly térre vezettem, melyen nem lehet nem politizálni, jól tudom , hogy e lapok körén kívül esik a politika, de miután ez időben még csak aesthetikai fölolvasást sem tarthatunk politika nélkül.