Honderü, 1848. január-április (6. évfolyam, 1-13. szám)

1848-03-26 / 12. szám

12. SZÁM. VASÁRNAP. TAVASZELŐ’26.1848. így pkolitás­us mim. MEDVE IMRÉTŐL. VII. ig­az ember nem lépett ki a szülői hatalom alól, de már lerázta az iskolai port sarairól, bol­dog. A királyi tábla legalább gondoskodik jegyzőiről, mert a ki­küldetések’ díja meg van határozva, valamint a vidimatióké is, s azok, kik valamely táblai ülnök’ juratusai, bizony elélhetnek kerese­tükből. De jó végre a pillanat, midőn az ügy­védi diplomát kézhez kapja az ember, s ek­kor minden illusio oda van, s az élet, mely eddig rózsaszínben mutatkozott, szörnyű fe­kete szint kezd ölteni. A szülők kifáradva a költséges nevelésben, diplomatikus gyerme­küket jó tanácsokkal a világba küldik, és meg­indul az ember a világba, és ez a világ Pest, hol kivévén az udvari kanczelláriát, min­den dicasteriumok, a hétszemélyes és ki­rályi tábla stb, sőt még megyei és sz. kir. városi praxis is van. Itt keres az ember hi­vatalt, hogy biztosítsa jövendőjét, és ne le­gyen heréje a statusnak, hanem munkás pol­gára. Kinek van protectora, az kap hivatalt, kinek nincsen, az legfeljebb egy havonkint 6 pft és kosztot jövedelmező adjuncteriára te­het szert .­­­he­ nyitva áll a világ ezen a Pesten az ember előtt! szinte öröm benne él­ni, nem háborgatja az embert semmi, csak a déli harangszó és az éjszaka, kivált ha nem háziúr az ember. Pesten az irodalomból is el lehet élni an­nak, kinek már egypár ezer forintja van. Elkezdi tehát az ifjú prókátor vagy író a szereplést a világban, és mint a madárról nem gondol vele senki az Istenen kivil. Az ügyvéd fut, fárad, izzad s a törvény­székek gyéren ítélik meg munkadíját; futása, fáradsága, izzadsága mellett nem tudja biz­tosan jövedelmét, mert néha 5—6 hétig egy garast sem veszen be, hacsak adósságot nem csinál, míg egyszerre pénzhez jut, igen de a­dósságait kelletvén lefizetni, újra ott van, hol azelőtt volt, s így, midőn jó az évnek vége, és összeszámítja bevételét kiadásaival, a be­vétel lesz kevesebb semminél, mert a mellett hogy semmije sincs, adóssága van. Az író megalkuszik a szerkesztővel vagy könyvkereskedővel, de mivel az irás kényel­met igényel, felszedi az előlegezéseket, hogy ne kellessen a res angustae domi miatt szün­telen szaladgálnia és nyugodalmasan dolgoz­hassák ; kész végre a munka, s midőn lega­lább egy jó napot akarván élvezni, haza­vi­szi azt a szerkesztőnek vagy könyvkereske­dőnek, és arany álmokban ringatja magát, jő a praeventiv censura, és elrontja álmait, mert a munka ki nem adható, pénzt többet nem kap, és kisül, hogy ingyen dolgozott, s még az előlegezések végett adós is. És akadt a mostani országgyűlésen követ, ki azt mondá: mind gyáva az, ki ügyvéd lé­tére évenkint 600 pftot nem tud keresni. "

Next