Honismeret, 1995 (23. évfolyam)
TERMÉS - Dr. Forgó István: A Makó-Bogárzói pusztatemplom és a hitélet
1907-ben elkészült a templom, amely egy kőműves által készített terv szerint nagyon „egyszerű" stílusban épült. A templomot Páduai Szent Antal tiszteletére szentelték. A templom jótevője, a munkák szervezője Héjjas Péter, az első gondnok és felesége volt. Ők adományozták a templom nagyobbik harangját. 1916-ig továbbra is csak nagyobb ünnepeken tartottak itt szentmisét. De a hívek minden vasárnap, pap nélkül is összejöttek istentiszteletre, közös imára, sőt nagyböjtben - hetente kétszer is - keresztúti ájtatosságra. Énekvezetőjük Balázsi János volt. 1941-ben Mag Béla káplánt a csanádi püspökség kihelyezte Bogárzóba az itteni hívek szolgálatára. Ez a káplánság a makói újváros plébániához tartozott. A kihelyezett káplán két évig az iskola épületében lakott. 1942 őszén és 1943 tavaszán felépült a jelenlegi szép lelkészlak. Mag Béla hét évig 1948. október 30-ig teljesített szolgálatot Bogárzón. Utána következett Gyurkovics Béla (1948-1950), majd pedig Szűcs József (1950-1956). Őt követte P. Hidas Vilmos (1956-1959). Az ő buzgólkodására Makóbogárzó 1958. március 31-től önálló lelkészség lett. Az új lelkészség megalakulásakor körülírták annak határát. Nagy pusztaság, tanyavilág, község és 1200 megkeresztelt katolikus lélek tartozott hozzá, a rendszeres lelkipásztorkodás alapjait Szabó Ferenc Makóújvárosi plébános vetette meg az 1960-as években. A lelkészséghez tartozott Nagykopáncs község, mely 12 km-re van. Ennek iskolájában kezdődött el a szentmise tartása. Előbb csak ünnepeken, 1934-től rendszeresen vasárnaponként is. 1936-ban dr. Csepreghy Imre Makó belvárosi prelátus plébános kezdeményezésére restaurálták a nagykopácsi 700 éves árpádkorabeli templomot. Ezek után ott is rendszeres misézés folyt. Ennek az ősi szentélynek Szent Gellért a védőszentje, búcsúját szeptember 24-én tartják. Ősi szokás, hogy a búcsú délutánján kimennek a temetőbe és ott közös imán vesznek részt, majd mindenki felkeresi hallottait. 1962-ben még 150 fő vett részt a szentmisén. A templomot az 1970-es években a makói esperesség és Udvardy József csanádi püspök a környező nagyüzemek segítségével eredeti szépségben helyreállította. Bogárzói lelkészséghez tartozott az igási iskola-kápolna is. A rendszeres istentisztelet itt is 1934-ben vette kezdetét. 1975 végéig minden hónap második vasárnapján tartottak szentmisét. Búcsúja május 30-án volt. Az iskola-kápolna oltárát az 1980-as években lebontották, anyagát a bogárzói templomba helyezték el. Az iskolakápolna régi gondnoka Takács Imre volt, majd Krizsán János lett. Bogárzóhoz tartozott Csókás is. A csókási iskolában 1974-ig volt tanítás, amikor gyermekhiány miatt bezárták az iskolát. Ekkor megszűntek az istentiszteletek is. Búcsúját augusztus utolsó vasárnapján tartották. Ez volt az egyetlen tanyabokor, amely még az 1960-as évek végén is rendszeresen megtartotta búcsúját, ilyenkor 150-200 fő jött össze, szép számmal jelentek meg sátoros kirakodók is. Bogárzóhoz tartozott végül Rákos község, ahol 1912-ben kezdődött a szentmise mondás. 1922-ben iskolájához kápolna-fülkét építettek. Minden hónap első vasárnapján tartottak szentmisét. Az iskola-kápolna elé a makói műút mellett haranglábat állítottak és ezt követően rendszeresen harangoztak. A kápolna gondnokai sorrendben a következők voltak: Bősze István, Gruber Mihály, Szekeres József és felesége. A bogárzói lelkészséghez tehát hat tanyai iskola tartozott, ahol rendszeres hitoktatás folyt. Olyan volt ez a lelkészség, mint egy kis esperesség. Megkereszteltek 200 gyereket, első áldozásra előkészítettek 300 iskolást, eskettek vagy 30 párt. 1959-ben P. Hidas Vilmos atya renováltatta a templomot, a tornyot, körülkerítette a telket. 1961-ben Mag Lajos lelkész alászigeteltette a templomot, 1963-ban kijavíttatta a templomtetőt, 1964-ben a szentélyt és a sekrestyét hozatta rendbe és beszereltette a villanyvezetéket. Majd Bacsiba Sándor és Borsos Ferenc lelkészek következtek, akik