Honismeret, 2002 (30. évfolyam)
2002 / 6. szám - ÉVFORDULÓK - Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtése (Szalay Olga-Rudasné Bajcsy Márta)
Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtése Ki ne ismerné ezeket a sorokat: „Serkenj fel, kegyes nép, /Mosolyog az hajnal, / Aranyszál tollakkal/Repdes, mint egy angyal"? Mindjárt dúdoljuk is hozzá a dallamot. Kodály Zoltán „Nagyszalontai köszöntő"-jét egy 1916 végén gyűjtött dal ihlette. Legkülönösebb gyűjtőútjáról számol be a „Kodály Zoltán nagyszalontai gyűjtése" c. könyv (sajtó alá rendezte Szalay Olga és Rudasné Bajcsay Márta, Balassi Kiadó, 2001). A hozzátartozó CD-válogatáson is megszólal Kenyeres Erzsi hangján a névnapköszöntő a fonográfról. A könyvcím a folklór iránt érdeklődőknek ismerősnek tűnhet, hiszen „Nagyszalontai gyűjtés" a Magyar Népköltési Gyűjtemény XIV. kötetének címe is, melyben ugyancsak találunk Kodály gyűjtötte dalokat. A nagyszalontai gyűjtés az első világháború idején, 1916-1917 fordulóján zajlott, s különös köze van a szalontai ifjúsághoz, diákokhoz, gyerekekhez. Kodály ugyanis a helybéli diákgyűjtők folklórszöveg gyűjtéseinek kiegészítésére vállalkozott, és tizenéves gyerekekkel is készített fonográf-felvételeket. Az ő elfogulatlan éneklésük, a bátor hangvétel - amint ezt a fonográfról ma is hallhatjuk - tanúsítja, hogy a felvétel készítője igen jó kapcsolatot talált fiatal énekeseivel éppúgy, mint az idősekkel. A nagyszalontai gyermekdalok minden bizonnyal visszacsengtek a későbbi gyermekkórusok szerzőjének fülében. Hogy miért és hogyan is került Kodály, az eldugott, apró falvak kutatója egy alföldi mezővárosba, Nagyszalontára, Arany János szülővárosába? így ír erről ő maga: „1916-ban Dr. Sebestyén Gyula felkért, hogy a Kisfaludy-Társaság tervezett szalontai kötete számára a már összegyűjtött dalszövegekhez szerezzem meg a dallamokat... 1916 október- decemberben összesen jó három hetet töltöttem Nagyszalontán." Akkor már három éve folyt a nagyszalontai gimnázium magyar-latin szakos tanárának, Szendrey Zsigmondnak az irányításával néprajzi gyűjtés diákok bevonásával egy Európa-szerte elterjedt néphagyomány-mentő mozgalom, a Folklore Fellows keretében. E mozgalom magyarországi kezdeményezése Sebestyén Gyulához, a néprajzkutatás jeles személyiségéhez fűződik. Szendrey Zsigmond, nagyszalontai gimnáziumi tanár diákjai is évente küldtek be anyagot a meghirdetett gyűjtői pályadíjak elnyerésére, így 1915-re (az Arany-centenáriumra való előkészület idejének kezdetére) már olyan jelentős anyag gyűlt össze Szalontán, hogy az ünnep részeként a Kisfaludy-Társaság felvette kiadási tervei közé a nagyszalontai néphagyományokról számot adó könyvet. Sebestyén Gyula, a Magyar Népköltési Gyűjtemény sorozat szerkesztője az összeállítással a tanárt, Szendreyt bízta meg, s megírta neki, hogy a dallamok összegyűjtését Kodály Zoltán elvállalta, akivel együtt fognak lerándulni Szalontára. Szendrey lelkes és boldog, hogy munkája ilyen nagy jelentőséget nyert. Válaszlevelében ezt írja: „Tizedike táján érkezem haza, s akkor azonnal intézkedem s értesítem is nagyságodat. Igen szeretnék a beéneklésnél természetesen én is jelen lenni... Nagy dolog lesz ez!" Később pedig beszámol arról, hogy mindenkit újra végigjárt, s a helybeli zenetanárral többszöri áténekeltetés után le is kottáztatta a dalokat. A levelezésből az is kiderül, hogy Sebestyén a zenegyűjtésbe Bartókot is szerette volna bevonni, Kodály azonban így ír erről: „Munkafelosztás okából elegendő, ha egyikünk megy Szalontára, s Bartókkal úgy állapodtunk meg, hogy ezúttal én megyek. Amint télen bármikor kész voltam, úgy most is rendelkezésre vagyok ... Véleményem szerint legalkalmasabb volna a Szent István utáni hetekben, vagy még később, szeptember 1. és 8. között egyfolytában időzhetnék; később a vasárnap hétfőt szánhatnám rá, esetleg több héten egymás után, amíg szükséges." Kodály ebben az időben a Zeneakadémia zeneszerzés tanára. Túl van nagy zoborvidéki, székelyföldi, bukovinai gyűjtésein. Egy leveléből megtudjuk, hogy ez idő tájt kérik fel világháborús fogolytáborokban való gyűjtésre is. Sebestyéntől ekkor kapja meg a nagyszalontai diákok gyűjtéseivel teli 27 füzetet is, és hozzáfog tanulmányozásukhoz. Azonnal kiderül, hogy a füzeteknek nincs lapszámozása (ezeket sorban pótolja), sem tartalomjegyzéke, s az énekesek neve sincs feljegyezve. Mivel dallamokat nem gyűjtöttek, a népdalstrófák tele vannak hibákkal. Hiszen az ének nélküli szövegfelidézés miatt egy-egy szövegsor hol hosszabb, hol rövidebb a kelleténél, vagy félbeszakad, mert az adatközlő nem emlékszik a folytatásra, és nincs ének, amely segíthetne felidézésében. Látván a gyűjtések hiányosságait, Kodály aggodalommal néz a feladat elé. A gyűjtés időpontja közben 1916 nyaráról októberre tolódik, s akkorra már Erdély több vidéke hadszíntérré változott, és a helyzet Szalontán is egyre kedvezőtlenebb efféle munkához. Sebestyén Gyula azonban lelkesen írja Szendreynek: „Mivel... a kötetnek... a fölvételek, s főként a 8