Honismeret, 2006 (34. évfolyam)
2006 / 5. szám - Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezünk! - Ezerkilencszázötvenhat a bonyhádi Petőfi Gimnáziumban (Dr. Kolta László)
mények egy-két napos "előrecsúsztatásával" téves következtetést vont le: "Bonyhádon a bénultság, a cselekvéstől való félelem falát a diákok kezdték lebontani." A forradalom napjai a gimnáziumban A két bonyhádi középiskolában ötszáz diák tanult. A fiú-diákotthonban hatvanan laktak, közöttük az 1956 szeptemberében idevezényelt 15 állami gondozott is. A „bennlakók" a délutáni és esti szabadidőben hallgathatták a vezetékes „néprádiót". Október 22-dikén (héfőn) a rádióhírek még nem szóltak a budapesti gyűlések feszült légköréről. A gimnáziumban zavartalanul tanítottunk. Az 1957 januárjában utólag összeállított pártbizottsági „koreográfia" a helyi forradalmi szikrát már ezen a napon „fellobbantja" a „reakciós" gimnáziumban a „szélsőséges" tanárok diákjaival: „a félelem falát kezdték lebontani... A diákok már október 22-én elégették DISZ-könyvüket, címereket, zászlókat, s ezt rövid ideig titokban tartották" Ezt a kitalált eseményt a Bonyhád 1956 című kötet szerzője „színesebbé" tette: a diákok elégették a „népköztársaság címerét, a vörös zászlót"? Valóban titok maradt az, hogy a diákok honnan szereztek „címereket, zászlókat", és azokat hol égették el. 1957 februárjában a politikai nyomozóknak sem sikerült a jelzett eseményről egyetlen szemtanút, egyetlen tettest előállítani. Október 23-24-dikén (kedden és szerdán) a Kossuth Rádió óránként közölte: „Tilos minden gyülekezés, csoportosulás és felvonulás". A kedden este és a szerdára virradó éjszakán lezajló budapesti összecsapásokról, a Sztálin-szobor ledöntéséről csak a szerda reggeli hírekből szereztünk tudomást. E két napon is zavartalanul tanítottunk a gimnáziumban. A helyi „pártkrónika" itt is elhinti a „kezdeményező diákok" bűnösségét: egy kisebb diákcsoport - a tilalom ellenére - Bonyhád központjában koszorúzott.10 Valójában az első utcai diákdemonstrációra egy nappal később, 25-én került sor. Október 25. (csütörtök): A gimnáziumban a megszokott munkarend megváltozott. Egy diáklány korabeli naplójának bejegyzése szerint „a gimnazisták kokárdával sétálnak". A tanórákon megjelenő tanárokat kérdésekkel ostromolták a hézagos politikai ismeretekkel rendelkező tanítványok. A szaktárgyi tematika helyett a „mindennapi kérdések" és az aktuális politikai helyzet megbeszélésére fordították a tanórákat. Az óraközi szünetekben az udvari szeméttároló mellett az orosz nyelvkönyvek elégetésével szórakoztak a lányok és fiúk. A hírek szerint egy diákcsoport délutáni utcai felvonulást latolgatott. Ebéd utánra összehívtam az osztályküldöttekkel kibővített diáktanácsot. Tájékozódtam és tájékoztattam. A diákok a Kossuth-címer visszaállítását, a merev iskolai házirend korszerűsítését, a tanár-diák viszony javítását követelték (két tanár stílusát és hangnemét kifogásolták). A beszélgetés közvetlen légkörben folyt, bár „néhány nagyhangú fiatal megnyilatkozása nem a legszerencsésbben látott napvilágot". A házirendre vonatkozó kérések gyors teljesítését megígértem, s egyben arra kértem a diáktanácsot, hogy meggondolatlan, szélsőségekbe hajló cselekedetektől tartózkodjon. Alig ért véget a diáktanács ülése, 16 óra körül megjelent a Járási Tanács elnöke, Bercsényi Vince. Az igazgatói irodában négyszemközt tájékoztatott a zománcgyári munkások (!) szervezkedéséről. Közölte azt is, hogy jelenleg egy kisebb diákcsoport a Sztálin (ma: Szabadság) téren gyülekezik (a pártiratban október 24-re datált demonstrációról van szó!). A tanácselnök arra kért, hogy a tantestület tartsa távol a fiatalokat az utcai felvonulástól, és gondoskodjon a tanítás zavartalanságáról. Végül engem meghívott a Hazafias Népfront másnap délutáni tanácskozására. A járási tanácselnökkel folytatott megbeszélés idején valóban „már az utcán találták a diákokat", pontosabban a középiskolások 6-8 százalékát, mintegy 30-40 főt. A leírások szerint „a fiatalok a templom elé vonulva megkoszorúzták Perczel Mór tábornok mellszobrát. Jelszavaik a hazafias érzelmektől átfűtött szovjetellenes volt."11 A 200-300 utcai járókelő rokonszenv- 6 Steib György: Bonyhád 1956. Bonyhád, 2001.38. old. 7 Belénesi - Gál 2. old. 8 Steib György 38. old. Gyurkó László (szerk.): Magyar Krónika - Napról napra. 1956 sajtója: október 23. - november 4. Bp. 1989.14., 15., 19. old. 10 Blénesi - Gál 2. old. és Steib György 44. old. 11 Blénesi - Gál 2. old. 33