Honismeret, 2011 (39. évfolyam)
2011 / 1. szám - KRÓNIKA - Ünnep a Cenk árnyékában (Házy Bakó Eszter)
Mátyás király és a fehérvári reneszánsz A Székesfehérvári Egyházmegye kezdeményezésére, történelmi, művelődéstörténeti szempontból is figyelemreméltó sorozat indult. A 2010 őszén megjelent első kötet szerkesztői bevezetőjében Kerny Terézia és Smohay András a következőképpen foglalták össze terveiket: „Célunk, egy-egy jeles történeti évfordulóhoz kapcsolódva interdiszciplináris konferenciákon, illetve a belőlük született tanulmánykötetekben - jelenlegi ismereteink átadásában lehetőségeinkhez mérten teljességre törekedve - fölidézni a középkori Magyar Királyság egy-egy jeles uralkodójának emlékét, különös tekintettel kapcsolatukra Alba Regiával." Székesfehérvár hosszú időn át a magyar királyok koronázó és temetkező városa volt. A korszakot felölelő ötszáz év alatt harminchét királyt és harminckilenc királynét koronáztak, illetve tizenöt uralkodót helyeztek örök nyugalomra a Szűz Mária prépostsági templomban. A királyi város adott otthont az országgyűléseknek, itt kapott helyet az állami levéltár és a kincstár. Itt őrizték a királyi hatalom jelképeit, a Szent Koronát, jogart, palástot és kardot. Viharos történelmünk során a középkori város szinte teljesen megsemmisült. A mai Székesfehérvár templomaival, műemlékeivel a barokk stílust hordozza, a reneszánsz kor emlékei nehezen lelhetőek fel. Ezért is jelentős a 2007-ben, különleges körülmények között előkerült - Kálmáncsehi Domonkos prépost által állíttatott, Szent István és Szent Imre herceg nevét tartalmazó - reneszánsz emléktábla töredék. A Reneszánsz Év, amikor Mátyás királlyá választásának 550. évfordulójára emlékeztünk, jó alapot kínált a Mátyás király és a fehérvári reneszánsz című nyitókonferencia megrendezéséhez. A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum rendezésében, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat segítő közreműködésével, 2008. október 18-án a székesfehérvári Püspöki Palotában tartott tudományos tanácskozáson elhangzottak alapján készült a tanulmánykötet. A fejezetek más-más szempontból vizsgálják az adott történelmi kort, hol Mátyás király személyére, hol a reneszánszra helyezve a hangsúlyt. A reneszánsz szó újjászületést jelent. A stílusirányzat hazánkban, Mátyás korában indult virágzásnak, melyben határozott, ámde nem kizárólagos szerep jutott Beatrix királynénak. A több nyelven beszélő, humanista műveltségű Mátyás - aki európai viszonylatban egyedülálló könyvtárral rendelkezett, és akiről azt is feljegyezték, hogy még a csaták szüneteiben is olvasott környezetétől is hasonló képzettséget követelt. „Mátyás oly módon szervezte át a központi igazgatást, hogy abban a királyi tanács háttérbe szorult és a királytól személyesen függő, alacsony származású, de modern műveltségű egyének kezére került... Tanulságos megfigyelnünk, mint építi fel Mátyás a rendiségtől független központi kormányzást az ő hazai jobbágy-külföldi iparos vagy jobbágyszármazású embereire. (Szekfü Gyula)" Utolsó nagy magyar királyunkról az utóbbi években számtalan tanulmány, könyv látott napvilágot. A fehérvári konferencia anyagából készült kötet mégis egyedülálló, hiszen a már ismert történelmi adatok mellett jelentős számú újdonságot is tartalmaz. Olvasmányos, könnyen érthető formában, gazdag képanyaggal illusztrálva, sokszor teljesen rendhagyó megközelítésben láttatja az eseményeket. Nemcsak szakmabelieknek, történészeknek, régészeknek, művelődés- és művészettörténészeknek, hanem minden a téma iránt érdeklődőnek bizton ajánlható. A puhafedeles, mohazöld borító, arany betűivel egyszerűen elegáns, ízléses és szép. A szerzői névsor - egytől-egyig elismert, komoly szakember - a színvonalas publikációk záloga. A 148 oldalas tanulmánykötet végén az írások rövidített, angol nyelvű változata olvasható. Körültekintő, a részleteket is figyelembevevő tervezésre utal, hogy a Püspöki előszó és a Szerkesztői bevezető stílusosan február 24-én, Szent Mátyás apostol ünnepén íródott. Lövei Pál Bevezetőjében érdekesen, történelmi köntösbe ágyazottan konferálja fel a tanácskozáson résztvevő előadókat, mintegy előrevetítve előadásuk tartalmát. Kovács András Mátyás király emlékezete a XVI. századi Kolozsváron című publikációjában mutatja be a korabeli Kolozsvárt és Mátyás - ma is álló - szülőházát. Rámutat arra, hogy a király életében egyáltalán nem volt népszerű Erdélyben, hiszen adópolitikája hátrányosan érintette a városokat. Kultusza a mohácsi vereség után alakulhatott ki amikor a töröktől elszenvedett vereségek és a polgárháborús évtizedek pusztításainak távlatából visszatekintve a király alakja a stabilitás, a jólét, és a béke meg nyugalom - egy letűnt aranykor szimbólumává vált. " Mátyás uralkodásának kezdetekor a Szent Korona 111. Frigyes tulajdonában volt. Bodor Imre Mátyás királlyá koronázása című írásában beszámol a korona visszaváltásáról, ami azért volt elengedhetetlenül fontos, mert a hagyományok értelmében, Magyarországon csak azt tekintették törvényes királynak, akit a Szent Koronával Fehérváron az esztergomi érsek koronázott meg. Mátyás minden szempontból nehéz helyzetben lévő ország uralkodója lett. Sikeres kül- és belpolitikájának köszönhetően szilárdította meg hatalmát. Nagy hangsúlyt fektetett az igazságszolgáltatás és az intézményrendszer megreformálására. Kevésbé ismert, de annál nagyobb jelentőséggel bíró dekrétumairól, törvényeiről olvashatunk összefoglalót Érszegi Géza A székesfehérvári egyház kiváltságai Mátyás király korában című tanulmányában. Antonio Bonfini beszámolója szerint a 47 éves király halálát számos baljóslatú jel jövendölte meg. „A következő évben, mely ezernégyszáz fölött a nyolcvankilencedik volt, január elseje után, midőn a király Bécsben időzött, szokatlanul nagyot megdördült az ég. E csodajeltől mindenki nagyon megrémült és megdöbbent: nagyon kezdtünk aggódni a király felségért. "4 Halála körülmén 1 Kerny Terézia és Smohay András (szerk.): Mátyás király és a fehérvári reneszánsz. Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum. Székesfehérvár, 2010. 9. 2 Nemeskürty István: Mi magyarok. Történelmünk ezerkétszáz éve. Akadémiai Kiadó, Bp., 2006. 153. 3 Kovács András: Mátyás király emlékezete a XVI. századi Kolozsváron. 4 Szántai Lajos: „Szent őseink nyomában maradva". Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény-Debrecen, 2009. 74