Honismeret, 2014 (42. évfolyam)

2014 / 1. szám - ÉVFORDULÓK - Titkos Sándorné: Istvánffy Gyula etnográfus emlékezete

Istvánffy Gyula etnográfus emlékezete Istvánffy Gyula, a kiváló etnográfus, Miskolcon szü­letett 150 évvel ezelőtt, 1863. november 20-án. A tudo­mánytörténet a palóc népélet egyik legelső kutatójaként tartja számon, de emellett kiváló tanár, pedagógiai szak­értő és iskolaszervező is volt. Több mint 40 tanulmányt és könyvet írt. Elsősorban a népköltészet érdekelte, de kutatta a népi hitvilágot, a szokásokat, a népi építkezést, életmódot. 30 éven át gyűjtötte a palócság szóbeli hagyo­mányait, jegyezte le mindennapjait. Eközben tanított, tankönyvet írt, előadásokat tartott. Rendkívül szerény, csendes ember volt, aki „a néprajz iránt érdektelen kisvá­ros korlátai ellenére” kortársai által elismert etnográfus tudott lenni. Egészen a XX. század közepéig őt tartották a palócság egyetlen olyan kutatójának, akinek a célja egy etnikai csoport minden lehetséges szempontból történő megismerése volt. Borsod megye néprajzának kutatása terén elévülhetetlen érdemeket szerzett - méltatta munkásságát későbbi kutatója. Istvánffy Gyula emlékének, munkásságának megőrzése érdekében a legtöbbet Bodgál Ferenc (1932-1972) néprajzkutató, a Herman Ottó Múzeum muzeológusa tette a XX. közepén. 1958-ban Bodgál Ferenc találta meg Istvánffy lányánál azt a kéziratot, amit 1963-ban, születésének századik év­fordulója tiszteletére adtak ki. Több mint 500 népdalt, köszöntőt, gyermekjátékot, mesét, találós kérdést tartalmaz ez a gyűjtemény, amely hiánypótló kötet, mert a magyarság ezen igen jelentős etnikai cso­portjának népköltészetéről ez ad hiteles képet a századforduló idejéből. Bodgár Ferenc érdeme, hogy Istvánffy Gyula több kéziratát megvehette a Herman Ottó Múzeum. Bodgár és a múzeum akkori igazgatója, Komáromy József kezdeményezésére Istvánffy Gyula születé­sének századik évfordulóján a megyében jelentős ünnepségeket rendeztek. Emléktáblát avattak Mező­kövesden, Miskolcon pedig iskolát neveztek el róla, amelynek a tanára, majd igazgatója volt. A jubile­um keretében adták ki a Palóc népköltési gyűjteményt, szerveztek szakköri találkozót a Magyar Népraj­zi Társaság, a Kassai Slovenské Národné Múzeum és a megye néprajzi, honismereti szakkörei számára. Istvánffy Gyula Emlékérmet is alapítottak, amit első ízben 1961-ben osztottak ki. A megyében a Földes Ferenc Gimnázium néprajzi szakköre és a borsodnádasdi Béke Művelődési Otthon szakköre is felvette Istvánffy Gyula nevét. Életéről meglehetősen keveset tudunk. Gyermekkora nagy részét Miskolcon, az Újváros utca 9. szám alatti házban töltötte. Apja szegény kékfestő mester volt, aki öt gyermeket nevelt. Elemi iskoláit szülővárosában járta, a gimnázium V. és VI. osztályát Egerben végezte a cisztereknél, majd visszatért Miskolcra, a VII. osztályba itt járt. A tehetséges és szorgalmas diák továbbtanulását szülei nem tudták biztosítani, így beállt a minorita rend növendékei közé. Egy évig Nyírbátorban, a Báthori család által alapított kolostorban volt novícius, majd 1881-ben Nagyenyedre került elemi iskolai tanítónak. 1882-ben kilépett a rendből, pénzügyi fogalmazónak készült, az adófelügyeletnél vállalt munkát. Mivel az volt a vágya, hogy tanítson, 1883-ban Budapesten folytatta tanulmányait. Szabadidejében mú­zeumokba járt, felkereste a történelmi emlékhelyeket, verseket írogatott. Nehéz körülményeiről verseiből kapunk képet­ ,így kell nekem fűtetlen szobában / Kuruc időket által tengenem, / Nem volt, akihez melegedni járjak, / Hideg közöny ül itt az arcokon 1 É1 nap között munkában izzadok / Küzdve lé­tért e kufár világban.” 1886-ban az állami pedagógiumban nyelv- és történettudományi polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. 1887-ben Parádon lett nevelő gróf Károlyi Gyula két gyermeke, Mihály és Erzsébet mellett. ,E­nnek a két gyermeknek köszönhetem én, hogy a palócz népet ismerni tanultam [...] ők ostromoltak, hogy mesélgessek nekik valami szépet. Elmentem hát én a nép közé, csendes téli estéken beültem a fonó­ba és áhítattal hallgattam a kemence szögiben heverésző ősz palócznak mesélő szavát..." - írta. Barát­ságos, kedves egyénisége, finom költői érzéke segítette, hogy közel tudjon kerülni az egyszerű palóc emberekhez. Első gyűjtései, amelyeket három év múlva, 1890-ben jelentetett meg, ebből a térségből valók. 1888-ban Liptószentmiklósra került tanítani. Itt ismerte meg jövendőbelijét, Márky Gabriellát, aki­hez élete végéig mélységes szeretet fűzte. A liptószentmiklósi tanítóskodása alatt a szlovákok körében

Next