Honművész, 1833. április-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1833-05-30 / 17. szám

a többi a­ bámulókkal együtt megállottunk Müller,Tomala,és Grimm szép művekkel kereskedők pompás boltjaik előtt; bá­multuk, kritizáltuk a’ kirakott szép műveket. Én nagyot só­hajtottam, midőn ezekben többnyire a’ külföld munkájit kelle megismerni; e’juta eszembe fájdalommal: ,,Édes szép hazám, mikor fogod te fiaid, és leányaid remekműveit bámulni, mikor fogsz figyelmeddel lelket,’s erőt adni, hogy gyermekeid szá­mukra a’ szép mesterségek kopár mezejét virágzóvá tehessék. Szép bámulni tudni a’ más remekművét, de sokkal szebb ön gyermekeinkét, így gondolkodván megpillanték egy ezüst húszasnyi nagyságú körökben rendkivü­l apró, egyikben ma­gyar , másikban német írást. Bár melly fiatal menyecské­nek tartsam­ is magamat, de ezen apró írást velem levő ba­rátom segítségével se tudom puszta szemmel elolvasni. Be­perdü­lök tehát a’ boltba, ’s nagyot mutató üveget véve, nagy bámulással olvasám, hogy mindenik huszas nagysá­gú körben egyikben magyar, másikban német nyelven: az úri imádság, üdvözlet, apostoli hit-vallás és a’ tiz paran­csolat vagyon nyomtatva rézmetszés után. Csak hamar ki­­fi­,éténi azon csekély summácskát, mine’ remekmű árul­­tatott. Oda haza nézvén nagy bámulással, hogy miképpen lehet illy kicsinyben eltalálni a’ hajszálvonásokat, a’ be­tűket, széleség, hosszúság, és távolságbeli arányoságot, és meghatározni, hogy éppen illyen, se nagyobb, se kisebb körűjét ne kivántassék ezen kimetszett parányi betűk elfo­gadására. Mig igy bámulgatám a’ szép művet, akkor ve­­vém­ észre nagyitó üvegemen egész bámulásomra a’ metsző nevét, még a’ feljebb említetteknél sokkal apróbb, de üvegen igen tisztán olvasható e’ betűkkel: „K ar a­c­s met­szette.“ A’szép mű és a’ szép magyar név annyira meg­lepett, hogy minél előbb akartam látni azon szép kezeket, mellyek e’ szép művet késziték. Vezetőm karján repülők tehát a’ művész lakása felé; a’ több személyből álló ház­nép közé lépve kérdem, hol lehetne szerencsém Karacs Ferencz rézmetszőhez? Előlép egy hatvan esztendőn felül levő Ősz jelentvén, hogy ő volna az; én elbámulva mutatom neki a’ kezemben levő remekművet, mondván, hogy ennek készítőjét keresem, ’s mosolygva bizonyitá , hogy annak készítője ő legyen , ’s még ezen kívül egy kö­

Next