Honművész, 1833. április-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1833-05-30 / 17. szám
a többi a bámulókkal együtt megállottunk Müller,Tomala,és Grimm szép művekkel kereskedők pompás boltjaik előtt; bámultuk, kritizáltuk a’ kirakott szép műveket. Én nagyot sóhajtottam, midőn ezekben többnyire a’ külföld munkájit kelle megismerni; e’juta eszembe fájdalommal: ,,Édes szép hazám, mikor fogod te fiaid, és leányaid remekműveit bámulni, mikor fogsz figyelmeddel lelket,’s erőt adni, hogy gyermekeid számukra a’ szép mesterségek kopár mezejét virágzóvá tehessék. Szép bámulni tudni a’ más remekművét, de sokkal szebb ön gyermekeinkét, így gondolkodván megpillanték egy ezüst húszasnyi nagyságú körökben rendkivül apró, egyikben magyar , másikban német írást. Bár melly fiatal menyecskének tartsam is magamat, de ezen apró írást velem levő barátom segítségével se tudom puszta szemmel elolvasni. Beperdülök tehát a’ boltba, ’s nagyot mutató üveget véve, nagy bámulással olvasám, hogy mindenik huszas nagyságú körben egyikben magyar, másikban német nyelven: az úri imádság, üdvözlet, apostoli hit-vallás és a’ tiz parancsolat vagyon nyomtatva rézmetszés után. Csak hamar kifi,éténi azon csekély summácskát, mine’ remekmű árultatott. Oda haza nézvén nagy bámulással, hogy miképpen lehet illy kicsinyben eltalálni a’ hajszálvonásokat, a’ betűket, széleség, hosszúság, és távolságbeli arányoságot, és meghatározni, hogy éppen illyen, se nagyobb, se kisebb körűjét ne kivántassék ezen kimetszett parányi betűk elfogadására. Mig igy bámulgatám a’ szép művet, akkor vevém észre nagyitó üvegemen egész bámulásomra a’ metsző nevét, még a’ feljebb említetteknél sokkal apróbb, de üvegen igen tisztán olvasható e’ betűkkel: „K ar acs metszette.“ A’szép mű és a’ szép magyar név annyira meglepett, hogy minél előbb akartam látni azon szép kezeket, mellyek e’ szép művet késziték. Vezetőm karján repülők tehát a’ művész lakása felé; a’ több személyből álló háznép közé lépve kérdem, hol lehetne szerencsém Karacs Ferencz rézmetszőhez? Előlép egy hatvan esztendőn felül levő Ősz jelentvén, hogy ő volna az; én elbámulva mutatom neki a’ kezemben levő remekművet, mondván, hogy ennek készítőjét keresem, ’s mosolygva bizonyitá , hogy annak készítője ő legyen , ’s még ezen kívül egy kö