Honművész, 1833. április-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1833-04-04 / 1. szám
HONMŰVÉSZ. pesten Csütörtökön Április 4-en 1833. I. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. Őszkor virágzó vad gesztenye. Habár egy részről büszkén tekinthetnek is Pest városának lakosai pompás szinházak (theatrum) ritka szépségű épületére, más részről mégis sajnosan emlékeznek vissza ama kellemetes sétahelyekre (promenade), melly még a’ folyó század első tizedében az emlitett színház és annak piarcza helyén a’ Duna partjáig terjedt. Ennek tágas terjedése, a’ lombbal gazdag vad gesztenyefák egyirányos soraiban a’fáradt sétálót nyugalomra meghívó padjai, jól készült ’s őrzött egyenes hosszit útjai, a’dunapart melletti kellemes helyeztetése szebbet ’s alkalmasabbat kívánni sem engedtek. Azonban úgy tetszett a’ sorsnak, hogy, minekutánna a’ város, az őtet hajdan védtö régi körfalaitól’s kapujitól bucsit venni, rendeltetnék, ama szép sétahelyét is 1808-ban a’ tarka változás vakító szeszélyének áldoztatni kívánná. Helyette mindazáltal a’ hídfőnél álló vámházacskák egyike megett dél felé egy másik sétahely készíttetett, és pedig a’ Duna mentében, de a’ régihez képpest kiterjedésre és szépségre nézve nem is hasonlítható. Azonban mintha a’ boszsító természet büntetni akarná a’ Pestieket ama kipótolhatlan veszteségéért, mellynél fogva a’ régi helyből kiásott szép gesztenyefák enyészet zsákmányává tétettek, az uj promenade-ra ültetett különféle fanemek nem csak hogy sarjadozni nem akartak, hanem egy-két esztendei nyomorúságos tengések múlva hasonló sorsra jutandó újabb ültetvényeknek kellett barátságtalan helyezeteket engedniek. Talán a’ feltöltött partnak egyveleges földterülete, vagy az átültetésnek első éveiben megkivántatott nagyobb táplálás hiánya juttatá őket szomorú végökre. Elég az hozzá, hogy 1831-ik esztendő őszéig a’ kívánt sétahehítjfajprágasbogas , árnyékot