Honművész, 1833. április-június (1. évfolyam, 1-26. szám)

1833-04-04 / 1. szám

­­HONMŰVÉSZ. pesten Csütörtökön Április 4-en 1833. I. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. Őszkor virágzó vad gesztenye. Ha­bár egy részről büszkén tekinthetnek­­ is Pest vá­rosának lakosai pompás szinházak (theatrum) ritka szép­ségű épületére, más részről még­is sajnosan emlékeznek vissza ama kellemetes sétahelyekre (promenade), melly még a’ folyó század első tizedében az emlitett színház és annak piarcza helyén a’ Duna partjáig terjedt. Ennek tágas terjedése, a’ lombbal gazdag vad gesztenyefák egy­­irányos soraiban a’fáradt sétálót nyugalomra meghívó pad­jai, jól készült ’s őrzött egyenes hosszit útjai, a’duna­­part melletti kellemes helyeztetése szebbet ’s alkalmasab­bat kívánni sem engedtek. Azonban úgy tetszett a’ sors­nak, hogy, minekutánna a’ város, az őtet hajdan védtö régi körfalaitól’s kapujitól bucsi­t venni, rendeltetnék, ama szép sétahelyét­ is 1808-ban a’ tarka változás vakító sze­szélyének áldoztatni kívánná. Helyette mindazáltal a’ hídfőnél álló vámházacskák egyike megett dél felé egy másik sétahely készíttetett, és pedig a’ Duna mentében, de a’ régihez képpest kiterjedésre és szépségre nézve nem is hasonlítható. Azonban mintha a’ boszsító természet bün­tetni akarná a’ Pestieket ama kipótolhatlan veszteségéért, mellynél fogva a’ régi helyből kiásott szép gesztenyefák enyészet zsákmányává tétettek, az uj promenade-ra ülte­tett különféle fanemek nem csak hogy sarjadozni nem akar­tak, hanem egy-két esztendei nyomorúságos tengések múlva hasonló sorsra jutandó újabb ültetvényeknek kellett ba­rátságtalan helyezeteket engedniek. Talán a’ feltöltött partnak egyveleges földterülete, vagy az átültetésnek első éveiben megkivántatott nagyobb táplálás hi­ánya juttatá őket szomorú végökre. Elég az hozzá, hogy 1831-ik esz­tendő őszéig a’ kívánt sétahehítjfajprágasbogas , árnyékot

Next