Honművész, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)
1833-08-01 / 35. szám
pesten Csütörtökön Augustus 1-én 1833. I. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. Tarantola (Lycosa tarentula, Tarantel). Ezen nagy neme a’ polkoknak deli Európában lakik többnyire nyílt, száraz, verőfénytől érhető helyen azon földalatti lyukakban, mellyeket ő maga ás ki, ’s mellyeket eddig a’ természetvizsgálók nem igen sokat fürkészték. Ezen üregek henger formájúak (cylinderformig), néha fél ujnyi áltatmérőjűek, mellyek azután egy lábnyi mélységig ereszkednek le a’ földbe. Ezen sánczárkok lakója nem csak ügyes vadásznak, hanem eszes épitőmesternek is tapasztaltatik. Nem csak azért helyezé ő lakását olly mélyen, hogy üldözőji előtt menedéket leljen, hanem útjait ugy is kelle készítenie, hogy azoknak mélyéből prédája után leskelődhessék és nyilsebeséggel reájuk rohanhasson. Hogy pedig ezt eszközölje, elsőbben 4—5 utnyi mélységig függőlegesen építi lakhelyét, azután vizerányosan tompa szegletbe vezeti, ’s majd ismét függőlegesen. Ott, hol a’ szeglet kedődik, üldögél ezen pók mozdulatlan szemeit üregének nyilasára fordítva. Midőn üldözőbe vétetik, szemei a’lyuknak setétjéből két gyémánt gyanánt villámlanak kifelé, valamint a’macska szemei a’setétben. A’ bemenetel külső széle felett még közönségesen egy ujnyi magoságra egy cső is emelkedik , mellynek átmérője (Durchmesser) többnyire két hüvelyk, és igy sokkal téresebb magánál az üregnél, hihetően azért, hogy a' tarantola lábai, midőn ezen előudvarban prédáját megtámadja , nagyobb helyet leljenek a’ munkára. Ezen elősáncz apró faszálkákból áll, mellyek agyaggal olly mesterségesen vannak egymásba aggatva, hogy egyenes, belől üres, oszlopot képzenek. Azonban ezen sáncz még leginkább csak ama vékony szálak szövete által nyeri meg elégséges szilárdságát (Festigkeit), mellyekkel mindaz, mind pedig az egész üregnek építménye mintegy szőnyeggel van beborítva.