Honművész, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)

1833-08-01 / 35. szám

pesten Csütörtökön Augustus 1-én 1833. I. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. T­arantola (Lycosa tarentula, Tarantel). Ezen nagy neme a’ polkoknak deli Európában lakik többnyire nyílt, száraz, verőfénytől érhető helyen azon földalatti lyukakban, mellyeket ő maga ás­ ki, ’s mellyeket eddig a’ természet­vizsgálók nem igen sokat fürkészték. Ezen üregek henger formájúak (cylinderformig), néha fél ujnyi áltatmérőjűek, mellyek azután egy lábnyi mélységig ereszkednek­ le a’ földbe. Ezen sánczárkok lakója nem csak ügyes vadásznak, hanem eszes épitőmesternek­ is tapasztaltatik. Nem csak az­ért helyezé ő lakását olly mélyen, hogy üldözőji előtt me­nedéket leljen, hanem útjait ugy­ is kelle készítenie, hogy azoknak mélyéből prédája után leskelődhessék és nyilsebe­­séggel reájuk rohanhasson. Hogy pedig ezt eszközölje, elsőbben 4—5 utnyi mélységig függőlegesen építi lakhelyét, azután vizerányosan tompa szegletbe vezeti, ’s majd ismét függőlegesen. Ott, hol a’ szeglet kedődik, üldögél ezen pók mozdulatlan szemeit üregének nyilasára fordítva. Mi­dőn üldözőbe vétetik, szemei a’lyuknak setétjéből két gyé­mánt gyanánt villámlanak kifelé, valamint a’macska szemei a’setétben. A’ bemenetel külső széle felett még közönsége­sen egy ujnyi magoságra egy cső­ is emelkedik , mellynek átmérője (Durchmesser) többnyire két hüvelyk, és igy sok­kal téresebb magánál az üregnél, hihetően azért, hogy a' tarantola lábai, midőn ezen előudvarban prédáját megtá­madja , nagyobb helyet leljenek a’ munkára. Ezen elősáncz apró faszálkákból áll, mellyek agyaggal olly mesterségesen vannak egymásba aggatva, hogy egyenes, belől üres, osz­lopot képzenek. Azonban ezen sáncz még leginkább csak ama vékony szálak szövete által nyeri­ meg elégséges szilárd­ságát (Festigkeit), mellyekkel mindaz, mind pedig az egész üregnek építménye mintegy szőnyeggel van beborít­va.

Next