Honművész, 1835. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1835-03-26 / 25. szám

•­ HOLTHVÉSZ, csütörtökön martius 26kán 1835. Nem száll-e hajó a’ hullám pályáján ? Nem közelg-e hószin lobogó? ’S ím a* várt jel a’ habok dagályán Megcsillámlik mint a’szirti hó; Száz örömköny gyűlöng hő szemébe,­­S ömlik a’ kedves jövő elébe. Jaj !­de a’ lobogva szállt fehérség Hattyú szárny volt a’ borús égen, Elröpült az, ám de a’ hajó még Nem tünelgett messze széleken. Sóhajtási alkonyat szelébe Zúgtak ismét sziklák ellenébe. Eltűnt a’ nap , a’ hab eltemette, Véle a’ lány végreményit is ; Lángban állt az alkonyat felette, Lángolt a’ lány szivkétsége is; Jajgatása alkonyat zajába Szétkapkodva szóratott híjába. Itt közelget a’ sötét habokba Itt közéig pedig már a’ hajó, ’S mint az ég tüzes láng­ alkony­at­ja Rajta leng olly vérszin lobogó. Harsog e’ szó alkonyat szelébe Lányka ah ! ne fuss rablók elébe! Sem hall ő most — szív-öröm zajába — Sem lát , a’ midőn hajóra száll, Fut sikoltva a’ hajós karjába 'S ott rettenve rablókat talál. Jajgatása rablók vad zajába Elegyülve , hangzik már híjába. Veres R * *. SZORGALOM. Kereskedés és ipar­kodás spanyol országban. Bi­zonyos franczia kereskedő, ki 15 év elfolyása alatt Spanyolországot minden irányaiban keresztül utazta, egyik franczia hírlapba következőt iktatott, hogy legalább csak ama nagyobb előítéletekkel, ’ mellyek­­kel a’ világ spanyol ország iránt viseltetik , megvívjon. A’ spanyol tengermellékét — úgymond ő — dolgos és bátor nép­osztály lakja, mellyhez a’ belsőbb tartományokat hasonlítani se lehet. A’ milly restek ez utóbbiak, olly dolgosak és vállalkozók amazok. A’ hegyi lakónak is meg van a’ maga tulajdon bélyege ; csak jól kell őt kormányozni, hogy mind azon tulajdonokat bebizonyítsa, méh

Next