Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)

1835-10-18 / 84. szám

670 nevezett Ferencz-szerzet-piaczi kútra a’ lefolyt nyáron épült obelis­­kot Fesl József kőfaragó ur készité. (Lakik a’ Rókus kápolna irányában, kőfaragó utsza 1358. szám­i házban.) Az obeliskon álló két Najad alakjának készítője U­h­r­l Ferenc­ ur (Bálvány utsza 213. szám­i házban). Ezen alakok magossága 7 láb; az urnával és ta­lappal együtt 10 t­ obeliskkal együtt az egész mű 3 és 3 láb magos. Shri úr keszité a­ 1 városi tánczteremek szobrászati ékesitvényeit belül és kívül. A’ Najádok pesti, a’ többi épitvény váczi és csabankai kőből készültek. Virág Benedek emlékéért a’szobrász még nincs egé­szen kifizetve, minél fogva az e’nemzeti emlékre költség­ gyűjtő ha­zafiak újólag kérettetnek , hogy a' nálok egybegyült pénzeket men­nél előbb beküldeni ne terheltessenek. Szives adakozások még el­fogadtatnak e’ lapok kiadójánál is, ki a’ sept. 19-ig hozzá küldött hazagságos áldozatokat, mellyek 33 ft. 30 krra terjedtek ezüstben, már kézhez szolgáltatta. PESTI VIZSGÁLÓ. Magyar színház. — Last mich euch sagen , dass ihr sehr Verschrien seyd , weil ihr hohle Hände macht. Shakespeare. A’ magyar színházról értesíteni titeket, kedves atyámfiai, talán kevéssé időelőttinek is tetszhetnek , tudván azt, hogy még csak a’ múlt hónapban kezdék alapját ásni, ’s igy ki tudja , mikor készül­el ? De éppen ez a’ bökkenő, kedves atyámfiai, hogy nem tudjuk mikor készül­ el; én pedig egy értekezéssel hamar el tudok készül­ni, ’s azért, úgy gondolom, elégednétek­ be addig is az érteke­zéssel, ’s ne mondjátok, hogy építendő színházunkról egymással nem értekeztünk. A’ kész dolgokról minden okos ember ir­hat, felteszi szemüvegét, egyet kettőt fordul, körülnéz, fejét csó­válja, vagy megelégedve egyet biczczent vele, ’s akkor aztán haza megy, a’dolgot, a’ mint van, puszta-szépen és hideg-valódin a’ maga rende szerint szépen csendesen leírja. De a’ nem készet, kedves atyámfiai, a’ nem készet leírni! már azt csak miránk hagyjátok, kik kész pénzért még a’ nem készről is készséggel írunk. Mert ha az ember újságíró , éjjel nappal készen kell az Írásra lennie; ’s az ember hamar készen volna, ha csak ezt kellene írnia. Ennek nem létében tehát a’ nem készről is tanultunk írni; hiszen különben hogy volnánk újságírók ? De hát tudjátok-e kedves atyámfiai, mért nem készittetett­ el még Pesten a’ magyar színház? No hát mert nem készülődött­

Next