Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-11-08 / 90. szám
igen kevés okot adhatott. Az emberek szeretetének és bötsületinek fundamentoma az kegyelmed maga ott való tartása és gondviselése lészen. Ki ha valahogy az embereknek kedve szerint nem kezd lenni, oda vagyon mingjárt a’ szeretet, marad csak az külsőképpen való bötsület, melly ha szeretetbül nints, bötsületnek sem mondatik. Meghidgye kegyelmed , semmi nincs e’ világi dolgainkban nehezebb, mint az emberek szeretetit megtartanunk; számtalan példát hozhatnék erre minden rendbéli feo népekrül, de minthogy nem könyvet irok most, hanem levelet, azt is pedig igen hamar, emlékezem tsak két fel emberről, kiknek életekről ennyihánszor és dolgairul beszéltettünk Kegyelmeddel. Tudod, mi állapottal volt Scipio Romában, Cartagoban Anni*bal; a’ két embernek emberségin forgott sokáig mind az Romai ’s mind a’ Cartagobéli birodalom; mind az kettő nagy hadakat vert, és országokat vett hazájának; de mi volt jutalmuk szolgálattyuknak ? Annibalt Cartago számkivetésbe ezé, Scipio a’ Romaiaknak gyalázatos háládatlanságokat nem szenvedhetvén egy Lintemum nevű falucskájában, úgymint szabad akarattya szerint való számkivetésbe ment, és ugyan ott halt meg, testamentumban meghagyván, hogy testét se vigyék az háládatlan Romába. Mi időnkbeli és ugyan jelen való dolgokat is mondhatnék, kiből igen megteszenék, melly nehéz nem hogy megtartani, de megtalálni is az emberek szeretetit. Ki lehet mostan ez világban igazabb, emberségesb , és kegyelmesb fejedelem az mi Kegyelmes Urunknál, István királynál, Báthory István lengyel király! De tudgya Kegyelmed még is mint vagyon alattavalóinak nagy részénél. Melly dolognak semmi nem egyeb az oka, hanem az embereknek különböző természeti, erkölcse, kívánsága és azokban való álhatatlansága. Három ember egy dolgot nem akar; azon embernek ha egy ma, holnap más teszik. Ha mit mivelsz, ki jónak, ki gonosznak mondja; ha mit egyiknek adsz, más úgy tartja mintha tőle vennéd el, ha ő neki nem adhatsz. Ha egyet vagy kettővel szeretettel beszélgetsz és tanácskozol, az többi azt tartja, hogy őket csak semminek tartod, nem szereted nem becsülöd, így szolgál lassan lassan az emberek szereteti, nevelkedik az irigység és győlölség. Soha nincs olly emberséges és elég ember semmiféle tisztben, kinél az emberek mást nem kívánnak, mellyet ha kaphatnak, azzal sem elégednek, mert mást kívánnak. Megrögzött szokások ez az embereknek, hogy soha a’ jelenvalót ne kedvelje, jövendőt kivánjon, elmúltat dicsérjen. Innen vagyon, hogy a’ közönséges emberek szeretetit és becsületét a’régi bölcsek olyanoknak szokták mondani, mint a’ tengeri csendesség, nyári szellő és téli verőfény, kiknél álhatatlanabb semmi nem lehet. Ezé-