Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)

1835-11-19 / 93. szám

lemért, ’s gyűilölségért imide, amoda ne tekéntsünk, a’ vármegye szabadságát semmibe meg ne bántsuk, a’ nemességnek Tisztességét bötsületűt mindenben megadjuk; igaz e­lég lészen röviden erről. A’ többi között azt sem felejtsük ell, és bátor ugyan az oda fent való dolgokhoz jegyezzük, hogy ha olly titkunk vagyon, vagy urunk vagy Barátunk dolgáról, ki nem az mi Tisztünket nézi, és kivül nem szükség más ember Tanácsát vennünk, ne legyen ben­nünk olly szokás, hogy valakinek megjelentsük, mert gyakorta a’ kinek megmondjuk, az is megjegyez belőle, azt gondolván, hogy az, mit ö­nökie más Barátunk felöl megmondunk, es felöle is meg­mondanánk más Barátunknak. Ebből az következik, hogy nekünk sem mernek bízvást szóltani, ha pedig magunknak vagyon olly dol­gunk, kit kívánunk, hogy más elhallgasson , tartsuk meg ama Se­neca versét: Alium sibere quod voles, prius sile, azaz: valamit akarsz, hogy más eltitkoljon, te magad titkold el először. Megmagyarázom a’ három szóknak ketteit, kikről a’ mint oda fent mondám gyakran gondolkodni kell; először: Hogy Kegyelmed ott uj ember; másodszor: Hogy Váradot bírod. Következik immár a’ harmadik: Hogy Géczi János volt előtted, melly szónak , mi ereje és haszna légyen értelmével, igy enyihán szóval megmondom: Ha az emberben a’ méltatlan dütsösségnek fölöttébb való kívánsága nem volna, ugyan kívánni kellene azt minden rendeknek, mind Fejedelemnek, mind Tisztartonak , mind egyébnek, hogy ez előt­te abban az állapotban jeles , és ditsé­retes ember lett volna, kinek tsak emlékezete is eö nékie bizonyos vezér, és jó Példa lehetne. De miért hogy gyarló emberek vagyunk, és Természet szerént, a’ mi magunk hírét nevét szerettyük inkább az másénál, megszok­tunk azon szomorkodni, mikor más ditsiretesben forgodik dolgai­ban nálunknál, és a’ más ember ditsíretit magunk gyalázattyának tartjuk. Az előttünk való jeles ember után nehéz jó nevet vennünk, a’ rész után könnyű. Sándor után is voltak jó fejedelmek Macedóniá­ban , de azok­nak világosságokat mind Sándor fogta­ el, ki miatt nagy ditsíretre nem mehettek. Ha Mátyás Király után nem Dobre László, hanem az a’ jo Lajos Király, kit a’ Magyarok az eö bölcsen viselt dolgaiért ör­­döngösnek hínak, magyar országban Király lett volna, nem maradt köztünk i­lyen híre Mátyás királynak; de mi szükség i­ly nyilván­való dolgokra példát hozni? Kétség kivül hidjük azt, hogy a’ ki jó hirt, nevet akar dolgaiban venni, fölljebb kell az szemét nyitni, ha ditséretes után vette fel a Tisztit.

Next