Honművész, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-06-30 / 52. szám
lótól megvette, ’s vele minden európai kormányt megkínált. De remélni lehet, hogy az emberiséget sokkal jobban szívüken hordozó kormányok azt nem használják. RÉGISÉG. Mexikói régiségek és az óvilág. (Végzet.) A’ száraz, kemény rajzolás semmi esetre sem tulajdona az Egyptusiak vagy Phönicziaiaknak; ez a’kezdő művészetnek lényeges eleme. Minden gyermek, ki saját képzetéből első állat vagy ember alakjait falra mázolja, úgy szóllván, született Egyptiai vagy Mexikói lehetne. A’ görög művészet is szegletes, kemény alakokkal kezdődött Dadalus és Calamis fáradtságos munkáival; és sok idő telt belé, mig Apollo és Venus azokba lelket lehelt. Már Humbolt figyelmeztet a’ mexikói festett hősök nagy orraira, de a’ nagyszerű emlékek által benne fölkeltett csudálkozás elnerültében itt jelképet vél találni. Ő úgy vélekedik, hogy az Aztekek — valamint Plato az ő „Respublicájában” — a’ nagy orrot könnyen valamelly méltóságos fejdelminek tartották; ’s innét szobraikon a’ nagy orrat az erkölcsi erő és nagyság jelképeztetek; de a’ karok, lábok és minden egyebek éppen olly idomtalanul vannak elrángatva, mint az orr; ’s igy nehéz erkölcsi nagyságot jelképez az. Hiába iparkodik az ember abbeli meglepetésében, hogy egy állítólag uj világ illy ősrégit rejt magában , a’ palenkéi és inttlai épületeket, a’ chili-i terjedékeny romokat igen nagyszerűeknek állítani: egy nemzet, melly seen a’ vas hasznát nem ismerte, sem írni nem tudott, ’s létének csak illy néma jeleit hagyá maga után, csak még sem lehetett igen nagy. Mindenről, mi a’ spanyol megszállás előtt történt, kereken semisit,serfi tudunk egyebet, mint mit a’missionariusoktól hallottunk.** Le kell mondanunk azon édes reményről, mintha mi az újvilág régiségeibe olly rettenetes nagy világoságot öntöttünk volna; mert az ő története reánk nézve csak ugyan a’ spanyol megszállás óta kezdődik. És hány népről van emlékünk, mellyek éppen olly kevéssé érthetőleg szállnak hozzánk, mint az Amerikaiak? Amaz óriási falak keleti Ázsia síkjain, több óriási építkezések Egyptusban, az arab és syriai szirtirások, a’ skandinávi és druidai sírboltok — mindezek régibbek minden írott történetnél; ’s az emberi sorsok, mellyek ezekhez csatlódnak, reánk nézve örökre elhangzottak éppen úgy, mint a’ Négerek és a’ déltengeri szigetbeliek története. Hát olly csudálatos hogy a’ nagy oczeanon túl is találtatnak ismeretlen népek nyomai . Mind a’ két világ egyformán idős, ’s mind a’ kettő hiába kutat előbbi történetei után. De ezzel