Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1837-02-23 / 16. szám

­ 22 Kitárt karokkal várja őt , Ígér szerelmeket : ’S az ifjú feltalálja most Az esdett üdvöket. És istenülve ízleli Szerelme kéjeit, Felejtve a’ lány karja közti A’ vészek éjeit. De mig a’ két rokon kebel Egymást kéjelgeti , Vihar támadt, és a’ csomnakost A’ partról elveti; El onnan, hol legboldogabb korát leélvezé : Hullámon és örvényen át­­ Zugó habok közé. — Zajong az élet tengere Habot habokra hány , Fölötte egy fió evez Sors adta csolnakán. Komor, bus­ó, mint a’ kinek Reményi oszlanak ; Sóhajt, és ajkiról e’ szók Kesergve hangzanak : „Ha tőle elvetettetek Dühült hullámzatok! Mért gyomrotokba is lógott Le nem sodortatok ? Pihenve most mosolyganék Minden villámcsapást, Minden fölöttem elzugó Vihart, sorsduzzadást. De igy a’ vészek mérginek Kitéve hányatom: Mig értted lányka éltemet Lesirva — nyughatom! CSENDHELY I. SZORGALOM. Meder-tisztitó ’s öblösitő erőművek. (Vege.­) Ennél is jobb még azon erőmű, mellyet Perronet és Regemortes találtak­ fel. Ennél 2 görgőfa van alul, ’s 1 nyereg-henger felül, mel­­lyeket egy láncz vesz­ körül, mellyhez egyenlő elállásokban átlyukasz­

Next