Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-03-26 / 25. szám
195 Nem soká eljött ez idő is. Lord Sommers és Atterbury dr. úgy találták, hogy angol honnak gyalázatjára van, hogy nincs hőskölteménye, mikor ollyat a’ hajdani kor és külföld büszkén mutat Homer, Virgil, Camoens, Ercilia, Tasso —’s többiekben. —^ Tehát meghatározák, hogy angol honban is szükséges képen kellene lenni illy költeménynek. Legott előkeresték a’ régtől fogva könyves ládákban heverő elvesztett paradicsomot; ’s hogy a’ régi divata avult kiadás az olvasókat már külsejével el ne rettentse, Thompson örököseinek ajánlók ennek sietve, szép formában, kiadatását. Az Angolok e’ két tulajdont ,,a’ szépséget és jóságot“ az érdem különös bélyegének nézték, kivált azon időkorban. Hamar pártolói támadtak; a’ hires Addison iveket irt azt megmutatandó , hogy Milton Virgilt és Homért is elérte. Az Angolok ezt nem soká hit-czikkelynek nézték. — Az elvesztett paradicsomot egymás után többször is kiadták; fordítások által eljutott a’miveltebb nemzetek kezére is, kik a’költeményt elragadó szépnek ismerték, ’s Milton neve örökittetett. — E’ szerint a’ könyveknek is meg van saját sorsuk; ezek sincsenek kivéve a’ végzet zsarnoki hatalma alól! Még csak nehány szót magáról a’ munkáról. Ritka költemény támasztott különbözőbb véleményeket. Némellyek a’ csillagokig magasztalták, mások pedig összevetett vállakkal törekedtek azt letörpiteni. Annyi igaz, hogy elragadó szépségeit tetemes hibák is sötétítik: mindazáltal az elsőbbek bőven pótolják vissza az olvasónak ama nehány pillanatokat, mellyeket az utóbbiakkal tölt el. Franczia és angol hon e’ költemény fölötti ítéletét Voltaire és Addison által mondotta ki. Az utósó ezt mondja: „A’ Miltontól fölvett tárgy nagyobb minden előttinél. Nem egyes személyeket vagy nemzeteket, hanem az egész emberiséget érdekli; az alvilági hatalom minden erejét megveti, hogy az embert elronthassa, melly szándékát egy részint el is éri, és ezt végre is hajtaná , ha az isteni hatalom maga nem szegülne ellene; a’ költeménynek főbb személyei a’ férjfi legnagyobb tökéletességében, és az asszony legteljesebb szépségében. Ellenségeik letaszított angyalok. Barátjok a’ Messiás, és oltalmazójok a’ Mindenható, és igy valóban mind az, mi nagy van az egész mindenségben, természetben vagy azon kívül, egyesittetik e’ bámulandó költeményben.“ Voltaire következőleg fejezi ki magát. ..A’ mi Francziáink mihelyt fordításban közelebbről szemlélhették (Deville forditotta le Franczia nyelvre), Milton lelkét bámulták , midőn illy terméketlen mezőn olly fölséges és gazdag fantáziára találhattak. Bámulták a’ méltóságos vonásokat , mellyekkel ő az Istent festette.