Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1837-03-26 / 25. szám

195 Nem soká eljött ez idő is. Lord Sommers és Atterbury dr. úgy találták, hogy angol honnak gyalázatjára van, hogy nincs hőskölte­ménye, mikor ollyat a’ hajdani kor és külföld büszkén mutat Ho­mer, Virgil, Camoens, Er­cilia, Tasso —’s többiekben. —^ Tehát meghatározák, hogy angol honban is szükséges képen kellene lenni illy költeménynek. Legott előkeresték a’ régtől fogva könyves ládákban heverő elvesztett paradicsomot; ’s hogy a’ régi divata avult kiadás az olvasókat már külsejével el ne rettentse, Thompson örökö­seinek ajánlók ennek sietve, szép formában, kiadatását. Az Angolok e’ két tulajdont ,,a’ szépséget és jóságot“ az érdem különös bélyegé­nek nézték, kivált azon időkorban. Hamar pártolói támadtak; a’ hi­res Addison iveket irt azt megmutatandó , hogy Milton Virgilt és Hom­ért is elérte. Az Angolok ezt nem soká hit-czikkelynek nézték. — Az elvesztett paradicsomot egymás után többször is kiadták; for­dítások által eljutott a’miveltebb nemzetek kezére is, kik a’költeményt elragadó szépnek ismerték, ’s Milton neve örökittetett. — E’ szerint a’ könyveknek is meg van saját sorsuk; ezek sincsenek kivéve a’ vég­zet zsarnoki hatalma alól! Még csak nehány szót magáról a’ munkáról. Ritka költemény támasztott különbözőbb véleményeket. Némellyek a’ csillagokig magasztalták, mások pedig összevetett vállakkal törekedtek azt letör­­piteni. Annyi igaz, hogy elragadó szépségeit tetemes hibák is söté­­títik: mindazáltal az elsőbbek bőven pótolják vissza az olvasónak ama nehány pillanatokat, mellyeket az utóbbiakkal tölt­ el. Franczia és angol hon e’ költemény fölötti ítéletét Voltaire és Addison által mondotta­ ki. Az utósó ezt mondja: „A’ Miltontól föl­vett tárgy nagyobb minden előttinél. Nem egyes személyeket vagy nemzeteket, hanem az egész emberiséget érdekli; az alvilági hatalom minden erejét megveti, hogy az embert elronthassa, melly szándékát egy részint el is éri, és ezt végre is hajtaná , ha az isteni hatalom maga nem szegülne ellene; a’ költeménynek főbb személyei a’ férjfi legnagyobb tökéletességében, és az asszony legteljesebb szép­ségében. Ellenségeik letaszított angyalok. Barátjok a’ Messiás, és oltalmazójok a’ Mindenható, és igy valóban mind az, mi nagy van az egész mindenségben, természetben vagy azon kívül, egyesitte­­tik e’ bámulandó költeményben.“ Voltaire következőleg fejezi­ ki magát. ..A’ mi Francziáink mi­helyt fordításban közelebbről szemlélhették (Deville forditotta­ le Franczia nyelvre), Milton lelkét bámulták , midőn illy termé­ketlen mezőn olly fölséges és gazdag fantáziára találhattak. Bá­multák a’ méltóságos vonásokat , mellyekkel ő az Istent festette.

Next