Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-01-29 / 9. szám
9. Pesten vasárnap januarius KÖLTÉSZET. Pest. Te a’ tökélynek ritka tanyája! ha A’ honfi átfut hajdani vésziden , Keserg; de ismét földeríti Őt dísze mostani korszakodnak ! Hogy a’ kaján sors majd hamisan vete Head mosolygást, majd meg ezer veszélyt Hozott eged fényére, látta Harmadik Endre király zokogva* Első Lajos volt, ki teve súlyegyent Irigy szerencséd és iparod közé; Zsigmond zavarta ezt meg, és hal Sorsodon a’ haladás erőt vön. Milly vas kezekkel törte ezen dicső Király fenyíró pályagöröngyeid’ — Évkönyveink híven mutatják Akkori állapotod virágán! .De minthogy a’ nap tiszta sugári is . Megszűnnek ollykor fényt mosolyogni-te Földünk körére, ha bevonják Fellegek árjai őt egészen : Kettős haladtod büszke csudáji is Hamar siralmas romba omoltanak : A’ nagy pogány sereg körülvett, ’S vad Szolimán dühe porba döntött. Addig dühöngött, mig rabigába nem Szoríta, mellyben búdra fejeltenek Rózsáji a’ hatvan tavasznak , ’S ennyi telet sanyarún kinyögtél. Oszolva volt most mind az, a’ min soká Fáradva a’ vas szorgalom izzadott. Ledült keresztjei tornyaidról, Épűletid romokat mutattak