Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)

1837-03-26 / 25. szám

KÖLTÉSZET. Kesergés. Az éj egy sir fölött Lel engemet, Es látva szánja gyász Keservemet.­­S miként a’ hű barát Sóhajtozik Velem, ’s könytiben es Bún osztozik. Lágy szellőkben nyögi Keserveit, ’S harmatban szórja­ le Könycsepjeit. Éjben hunyt keflig^m^. ^ Örökre el, H&S*T*‘ ’S az éj könyezve, núl Azért nyögel. De szünj­ meg hű barát Sóhajtani, ’S könyűd’ e’ sir fölött Fogyasztani. ’S csak majd, ha gyengű­lend Lélekzetem , ’S száradni kezd hideg Könytű­l szemem : Sóhajtsd e’ sir fölött Keservedet, Hullatva csendeset* Rá könnyedet.

Next