Honművész, 1838. január-június (6. évfolyam, 2-52. szám)

1838-04-22 / 32. szám

32 99 9 Pesten vasárnap április 33— 193S* KÖLTÉSZET. Asztalomnál. Csak perez, és perez , és hét az óra. Szemem­ könyvhez szerezve van .­­S még nem mehettem semmi jóra , Erű nincs elmém lángiban. Talán bolond vagyok tanain­­ ! Hiszen nem ment el még eszem ! Kár így az elmét összedőlni! Ez alomkönyvet leteszem. Elmétek inkább szebb hazában Tündérhon tündér lányiról; A­ képzelet szép országában , Szerelmek gyöngyvirágiral. Es rólatok szűz ajk csodáji, Hódító mézes kelteinek ; Es rólatok kék szem világi , Keblet vivő lángszellemek. Úgy mondják : éltünk úgy is álom ; Hadd álmodjam sok szépeket ; Könyvemben őket nem találom ; Valóság! nem látsz ilyeket! Az is, mit látunk, a­ mit érzünk. Csak ábrándélet tőköre ; Ha sirkalmunk előtt kivérzünk , Setét a' semmiség köre. E’ könyv, e’ könyv is mért van írva , Mért benn’ a’ tenger-czikkely­ek * Hisz’ boldogulni játszva, sírva , 'S jó móddal nem lehet velek. ’S nekem mi gondom a’ világra! ! Szép , Istent nem felejteni; De balgaság marokny­i észszel­ej élet titkát fejteni. His könyvet hány ezer tanúra, Hány száznak csontja merhüle ! ’S ki volt, ki nem vallotta róla! ,,Bölcs lenni könnyű nélküle.­ 'S mit adsz nigatvrosvilág ? Ki gondol még Ha e’ percz Szép hinni jó lélekkel, mCMel.

Next