Honművész, 1838. július-december (6 évfolyam, 53-104. szám)
1838-11-08 / 89. szám
SZÍNÉSZET. Magyar játékszín. Tekintetes nemes Pest vármegye játékszini küldöttségéhez a’ budai magyar játékszini ügynek 1838-beli October 1-sejétől 1836-beli martius utolsójáig miképpen folyamatáról. Igazgatói jelentés. (Döbrentei Gábor hivatalos jelentésének folytatása.) A’ második kérdés körül mit lehete tapasztalni, megkísértem előadását. Emlékezik a’ tekintetes küldöttség maga is, milly köz örömet szerzett e’ budai magyar játékszinnek vármegyei pártfogás alá vétetése a’ két városban sót az egész országban. Nemzeti játékszín Budán, hol a’ lakosok most inkább német nyelvűek, hol azért az előtt csak kevés évvel azt senki sem hitte volna. De Budához leven kötve a’ nemzet régi dicsősége nagy részének emlékezete, e’jelenés felujulást fényleltetett, gyarapodását mutatta a’ nemzetisedésnek mellyért a’ két utóbbi országgyűlés vivott, mellyet az országnak már most majd minden megyéje, ’s azok között kitűnőleg Pest vármegye is , lelkesen terjeszt , és a’ mire törekvést ezután bármelly akadály sem nyomasztandja el. Tovább lépésül nézetett tehát, midőn most Budán a’ magyar színjátszók (kik eddig Budán vagy Pesten ha megjelentek, német igazgatóságnak fizetőnek nehány darab előadhatása megengedéséért a’ városi színházban , vagy ha külön egyéb épületben nyitottak is játékszint, ez mindenkor csak másod helynek, alább valónak nézetett) nyerők az elsőséget kötelezvény szerint, ’s ezutánra akármiféle más látvány mutatója a’ vármegyei igazgatóság helybenhagyásától és alkujától kezde függni. Buda városától színházának csak egy arany esztendei dij melletti általengedése kedvesen vétetett. Lehet mondani, téve ezt, mert a’ német színjátszóknak régibben igen sok ezerre rúgott segedelempénzzel tartását már nem győzte, a’ később magára hagyatott vállalat pedig kénytelen leve bukni, és igy, csakhogy üresen ne álljon az épület, könnyen általengedhető. De, meg kell vallani, Buda választott polgársága nagy készséggel fogadta el tekintetes Pest vármegye felszóllitását, ’s ha voltak is a’ tisztviselőség tanácsában ellenkezők, mert maguk ’s háznépük nem értenék majd a’ magyart, a’ többség be akarta Ráth gyógyszer-árus és derék népszószólló előterjesztéseire bizonyítani, miként hajlik Buda, éppen mint főváros, az általános megmagyarosodás országos kívánsága teljesítésében pél