Honművész, 1838. július-december (6 évfolyam, 53-104. szám)

1838-11-25 / 94. szám

jött érintkezésbe, az alak ideálját mindig feláldozt­a’ coloritnak, ■’s egészen elvált fogaivá azon lelkesedéstől és nagyságtól, melly a­ lángésznek magán uralkodó erejét bélyegzi. Szevillán kívül ezen ellenvetéseket még mindig alaposoknak hittem, mert Murillónak leginkább két első modorját illetik : itt azonban , hol a’ festvények e’ művész utósó éveiből valók, elenyész­nek , hogy határtalan csudálásnak engedjenek helyet. Talentuma, mellyet itt tapasztalás vezérel ’s azon önmagávali elégedetlenség, a’ tökély felé örökös törekvés következménye, melly a’ nagy lel­­kekre annyira hat, azon hamis vádat megsemmisíti, mellyet a’ kor ízlése reá tolt. Különben igen olvadékony coloritja itt felhagyott azon sötét és törlő színekkel, mellyek a’ vonások tisztaságának ár­tottak , ’s ellentétben kedves és nyájas geniejével, festvényeinek zordon tekintetet adtak; vázolata, a’ nélkül, hogy mint az olasz iskoláé, durva lenne, a’ nélkül, hogy előbbi nyájasságát és átjátsz­hatóságát elvesztené, több kifejezést nyert. Éppen úgy, mint az alföldi művészek , kik tudományos mintául szolgálhatnak a’ fény el­osztásában; átlátta Murillo, hogy a’ természetben azon sebes át­menetei és durva ellentét a’ világos és sötét, fejér és fekete köztt nincs, melly Angelo Mihály, Caravage és Zurbarran munkáiban a’ szemet annyira sérti. Átlátta, hogy ha a’világosság két ellentételes pont közé esik, azokat finom ’s nem mindjárt észrevehető fogyat­kozással kell összekötni, ’s hogy ezen összeolvasztás hű utánzatá­ban áll a’ festőnek művészete, így tűintek­ el, mint minden önmagával küzdő lángésznél tör­ténik , az erényeknek helyet engedő hibák, ’s Murillo gyöngéd és szelíd coloritja fényt és átlátszóságot nyert, melly akkorig nem volt látható. Többnyire sorsuk a’ nagy festőknek, mint hires írók­nak , hirtelen kezdeni, hogy annál hirdúsabban végezzék pályájo­­kat. Talentu­njok előbb felhőkkel borított, végre áttör diadalmasan azokon, ’s nemes és szép emberi alakban, melly a’fénytől teljesen világított; a’ művészet mesterművét megtalálja, melly dolgozata ne­hézségével és szépségével minden árnyékos Force-Tourt, minden köz rézmetszvényt és ecsetfitogtatást, mellyek sötét, alapzatukkal a’ tudatlan­­sokaságot ámítják, messze fölülhalad. Valóban Murillónak minden harmadik modorú munkájában bizonyos kellem és átlátszó­ság uralkodik, mellyek második modorú sötét dolgozataitól, élén­ken elütnek , ’s mest ereket amaz olasz nagy­­művészekhez sorozzák, kik művészetöket a’ legfőbb lépcsőkig emelték. Talentumának utósó korszakából, melly tanítóinak hibáiból és iskolája szegletességéből kiburkolta magát, származik többnyire min­den festvény, mellyek a’székes egyházban az értőknek köz csudái.

Next