Honművész, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)

1839-01-03 / 1. szám

A* botor frigyes sereg Szél-szárnyon repül ; ’S a’ had-verte táj fölé Béke-üdv terül. *S hol nem rég a’ tar mező Vértől pirkadott, A’ szabadságnak varázs Fája díszük ott. Géza pedig a’ magyar Nép királya lett . És Szekszárdra országos Gyűlést hirdetett. * * * Mint sudár fenyő az agg Krivan bérceirűl Büszkén nézi a’ növényt, Melly a’ völgyben ül: Úgy tekint Szekszárdra le A’ templom torony, Nappal éjjel őrködő A’ kis várason. Csacska nyelve mostanáit Hangosan morong, És az Ur lakába nagy Néptömeg tolong; A’ hazának disze is Egyig összegyűlt Benne ; — mert ma az örök Ige testesült. És midőn az áldozat BeFejeztetett , A’ hit­szónoknak szava Békét hirdetett, Mellynek ápoló kara A’ magyar hazát Szintén, mint egyénest Hőn öleltem át. Mert a’ pártnak vad tüze Nem hamvadt­ ki még; Nyilván nem emészt ugyan , Ám de titkon ég. A’ parázs pedig mihelyt Érhető a’ szél, Élesztő lehellete , Újra lángra kél

Next