Honművész, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)

1840-10-25 / 86. szám

Pestei» vasárnap October 118-20. KÖLTÉSZET. A* kápolna (Tihland után.) Fenn a' szirten kápolna áll , ’S némán nép, a’ völgybe le : Lenn forrásnál ül a’ pásztor, ’S vígan hangzik éneke. Fenn harang kong, olly busán, mint A’ halott nász bús dala — És a' pásztor gyermek ajkin A’ vig ének elhala ; Sirba visznek'it­t fenn egyet, Ki ‘ a völgybei}, vigadott, Pásztor, pásztor {péf^it is még Fognak'^t­itekélni ott! Bérezi/ Károly. FESTÉSZET. Schiller éneke a­ harangról arabeszkekben. A Schiller drámái és balladáiból vett jelenetek (festve a’ wei­­mari nagy herczegi palotában Ne­her által) kiegészítésére még lyrai költeményeiből is kelle ábrázolatoknak járulni, ’s erre mint legnépszerűbb és a’ költő geniusát leginkább bélyegző, az „ének a’ harangról“ választatott. E’ költeménynek arabeszkekben ábrázolá­sára a’ homlok­ fal festvényeit körülfogó hat , és a’ két ablak mel­letti két oszlop nyujta tért; de a’ művész, a’ festményt különösen körülfogó festonok és lombfűszérek miatt, még is egyszerű görög a­­rabeszket választa, melly kék mezőben fejérrel ’s minden oszlop­ra alakokkal elöntött öt paizsocskát tartalmazand. A’ középsőre arany mezőben szines alakok, a’ közvetlenül e’ mellett esőkre fekete me­zőben csak gyöngén színezettek, a’ két szélsőre pedig kék mezőben szürkés fejérek használtattak. Ezek közben a’ majdnem mindenütt magukat egyalakúlag ismétlő arabeszk-czikornya közé helylyel ala­kok vagy bélyegző tulajdonitványok (atributa) szövettek. Schiller h­a­r­a­n­g­j­a jelképes költemény. A’ harang fokonkén­ti alkotását, sőt magát a’ harangot is , a’ költész emberi sors jel­képéül használta, és az öntés komoly drámai rajzát egy elmélő ke­bel ’s érzemény melódiáival kiséri, melly az emberi élet felett el­méivé és szánakozólag isteni magábatérés fényében lebeg. A’ min-

Next