Honvédelem, 1979. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)

1979 / 7. szám

Dr. Damó László vezérőrnagy a hadtudományok kandidátusa a szerkesztő bizottság elnöke A Honvédelem megjelenésének 30. évfordulója elé Rohanó életünk folyamatában, a napi sokrétű munka mellett alig van időnk arra, hogy megálljunk, visszatekintsünk a megtett útra, felmérjük helyzetünket és meg­jelöljük feladatainkat, pontosítsuk vagy korrigáljuk, illetve az élet újabb követelmé­nyeihez igazítsuk azokat. Erre jó alkalmak az évfordulók, amelyek a tartalmi áttekin­tés mellett arra is lehetőséget­­nyújtanak, hogy középpontba helyezve az embert, a munka alkotóját, azokat köszöntsük, akik végül is az eredmények és a jövő reményén­v­ek hordozói. A magyar katonai sajtó egészén belül fontos szerepet betöltő, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői katonai elméleti irodalmának részét képező központi had­tudományi folyóiratunk, a Honvédelem megjelenésének 30. évfordulójáról emlékezünk meg ez év decemberében. Az ilyen kerek, kiemelkedő évfordulókon katonai elméleti folyóiratunk működésének, tevékenységének méltatása azért lényeges, mert ez a kiadvány együtt fejlődött a néphadseregünkkel, szocialista hadtudományunkkal és nem utolsósorban tisztikarunkkal, a folyóirat olvasóival,é­s e fejlődési folyamat hű tükörképét találjuk a Honvédelem hasábjain, a harminc év fol­y­amán publikált cikkek hatalmas tömegében. Az évfordulók közeledtével a megemlékezésre történő felkészülés általában szám­vetésre készteti az éri­n­­tett szerveket, szervezeteket, azok vezetőit és munkatársait, felmérik az eltelt időszak eredményeit és hibáit, kijelölik az új célokat, s azok megvaló­sításának jobb, eredményesebb, hatékonyabb útját. Ebben a vonatkozásban nem képez kivételt a sajtó és ezen belül a katonai sajtó sem. Folyóiratunk szerkesztő bi­zottsága és szerkesztősége is fontos feladatának tekinti tehát, hogy felmérje, értékelje a folyóirat három évtizedes szerkesztési és kiadási tevékenységét, összegezze az évti­zedek alatt felhalmozódott gazdag tapasztalatokat, mivel ezek olyan következtetések levonására adnak lehetőséget, amelyek felhasználásával kimunkálhatók a folyóirat szerkesztésében a közeli időszakra és a nagyobb távlatokra szóló fejlesztési elgondo­lások, tervek és feladatok. Ha visszatekintünk katonai elméleti irodalmunk első reprezentánsának, az 1949 decemberében megjelent Katonai Figyelőnek, ma­jd annak jogutódjaként 1957-ben új formában, új tartalommal és rendeltetéssel kiadott Honvédelemnek a történetére.

Next