Honvédelem, 1979. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)
1979 / 7. szám
Dr. Damó László vezérőrnagy a hadtudományok kandidátusa a szerkesztő bizottság elnöke A Honvédelem megjelenésének 30. évfordulója elé Rohanó életünk folyamatában, a napi sokrétű munka mellett alig van időnk arra, hogy megálljunk, visszatekintsünk a megtett útra, felmérjük helyzetünket és megjelöljük feladatainkat, pontosítsuk vagy korrigáljuk, illetve az élet újabb követelményeihez igazítsuk azokat. Erre jó alkalmak az évfordulók, amelyek a tartalmi áttekintés mellett arra is lehetőségetnyújtanak, hogy középpontba helyezve az embert, a munka alkotóját, azokat köszöntsük, akik végül is az eredmények és a jövő reményénvek hordozói. A magyar katonai sajtó egészén belül fontos szerepet betöltő, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői katonai elméleti irodalmának részét képező központi hadtudományi folyóiratunk, a Honvédelem megjelenésének 30. évfordulójáról emlékezünk meg ez év decemberében. Az ilyen kerek, kiemelkedő évfordulókon katonai elméleti folyóiratunk működésének, tevékenységének méltatása azért lényeges, mert ez a kiadvány együtt fejlődött a néphadseregünkkel, szocialista hadtudományunkkal és nem utolsósorban tisztikarunkkal, a folyóirat olvasóival,és e fejlődési folyamat hű tükörképét találjuk a Honvédelem hasábjain, a harminc év folyamán publikált cikkek hatalmas tömegében. Az évfordulók közeledtével a megemlékezésre történő felkészülés általában számvetésre készteti az érintett szerveket, szervezeteket, azok vezetőit és munkatársait, felmérik az eltelt időszak eredményeit és hibáit, kijelölik az új célokat, s azok megvalósításának jobb, eredményesebb, hatékonyabb útját. Ebben a vonatkozásban nem képez kivételt a sajtó és ezen belül a katonai sajtó sem. Folyóiratunk szerkesztő bizottsága és szerkesztősége is fontos feladatának tekinti tehát, hogy felmérje, értékelje a folyóirat három évtizedes szerkesztési és kiadási tevékenységét, összegezze az évtizedek alatt felhalmozódott gazdag tapasztalatokat, mivel ezek olyan következtetések levonására adnak lehetőséget, amelyek felhasználásával kimunkálhatók a folyóirat szerkesztésében a közeli időszakra és a nagyobb távlatokra szóló fejlesztési elgondolások, tervek és feladatok. Ha visszatekintünk katonai elméleti irodalmunk első reprezentánsának, az 1949 decemberében megjelent Katonai Figyelőnek, majd annak jogutódjaként 1957-ben új formában, új tartalommal és rendeltetéssel kiadott Honvédelemnek a történetére.